A halál mai napig is tabutéma, kerüljük, elzárkózunk előle, a babonások pedig rögtön fába kopogtatnak, ne adj’isten bekövetkezzen! Bármennyire is próbáljuk óvni magunkat tőle, a halál az élet szerves része, a születésünkkel megkezdődött életciklus lezárása.
Hiába szeretnénk elérni a matuzsálemi kort, előbb-utóbb számunkra is ütni fog az óra. Ez az élet rendje – gondoltuk a jelen pillanatig. Most viszont egy professzor rácáfol minden eddigi elméletre: azt állítja, mindvégig tévedtünk a halállal kapcsolatban!
Sam Parnia professzor új könyvében, mely a Lucid Dying (Tiszta halál) címet viseli, olyan új elméletet részletez a halálról, amit mostanáig még senki sem hangoztatott. Azon felül, hogy az elmúlással kapcsolatos eddigi hiedelmeinket mind „alapvető tévedésnek” minősíti, a brit tudós biztos benne, hogy az embereket vissza lehet hozni az életbe. Magyarán, a halál egy „visszafordítható állapot”, a feltámadás pedig messze nemcsak a tudományos fantasztikum szüleménye, hanem objektív és valós lehetőség.
Parnia professzor, aki a New York-i Egyetem Langone Orvosi Központjának orvosprofesszora, a Telegraphnak így nyilatkozott: „Amit a halálról hiszünk, az alapvetően téves”. A szakember három évtizede kutat a témában, így van némi rálátása arra a pontra, ahol az élet véget ér és beáll a halál.
Kihangsúlyozta: „A halál visszafordítható, és ez nem csak egy álom, ez a valóság! Régebben az emberek azt hitték, soha nem lehet túllépni a repülés határain, nemhogy a Föld légkörén. És ha mindig is ezt hiszed, akkor soha nem próbálod meg. Ha levesszük azt a társadalmi címkét, ami miatt azt hisszük, hogy minden megáll, és objektíven nézzük, akkor alapvetően egy sérülési folyamatról van szó” – magyarázta a professzor.
Sam Parnia, aki egy kutatólaboratóriumot is működtet a NYU Langone egyetemen, teljesen komolyan gondolja, hogy a halál beállta után az emberi agy „nem csak órákig, hanem esetleg napokig menthető marad”.
Ezt azokra a megfigyeléseire alapozta, melyek értelmében a halál utáni 48 órában az agysejtek még megőrizték teljes funkciójukat annak ellenére, hogy a jég, amelyben konzerválták a koponyából kiemelt szervet, megolvadt.
„Ez tehát teljesen megváltoztatja a játékot” – folytatta a professzor. „Ha szívrohamot kapok és holnap meghalok, miért maradjak halott? Erre már nincs szükség” – tette hozzá.
Dr. Parnia azt is megjegyezte, az elmélete azoknak is reményt nyújt, akik erőszakos halálban, gyilkosságban, netán balesetben veszítették el az életüket.
„Mindössze arra van szükségük, hogy valaki bemenjen a műtőbe, megtalálja, hol volt a szakadás, összevarrja, és újra vért juttasson a testükbe” – ennyire egyszerű a halál utáni újjászületés a professzor elvei szerint.
És nem utolsó sorban, a fiatalon elhunyt, egyébként egészséges emberek „potenciálisan mind megmenthetők” – vallja dr. Parnia.
