Piros szívek, rózsaszín plüssállatok, szív alakú csokoládé – mindezek a kedvességek főszerepet kapnak Valentin (Bálint) napon, amikor a szerelmesek megajándékozzák egymást, kifejezik érzelmeiket.
Ez a kedves, szerelem gőzben úszó nap mégis sok bosszúságot okoz az embereknek: némelyikük kifejezetten utálja az évnek ezt a napját, amikor szingliként legfőbb célja, hogy túlélje a szerelmes filmekkel teli műsorok végig nézését, az utcán csókokat dobáló szerelmes párok látványát. Mások, akik szerencsésebbek törhetik a fejüket, hogy milyen ajándékkal lepjék meg kedvesüket.
Ezen a napon az ajándékozás mellett a kapcsolatban élők mérlegre teszik szerelmüket, átgondolják az addig eltöltött időt, és sokan továbblépésre szánják el magukat. Egy érett kapcsolat esetében felvetődik egy közös élet elkezdésének a kérdése. Ezen a napon nem egy fiatalember áll a kirakatok ablakánál, magában mormolva „elvegyem, vagy ne vegyem” esetleg „gyűrű vagy nyaklánc”.
Nincs szebb dolog a szerelemnél – hangoztatjuk gyakran, s közbe megfeledkezünk az eláztatott zsebkendőkről, amiket egy kifulladt kapcsolat után hagyunk magunk mögött. Mert ha az ember szerelmes, – és mikor lehetnek a legszerelmesebb, ha nem Valentin napkor –, hajlamos megfeledkezni az élet árnyoldalairól. És ettől szép a szerelem, rózsaszín szemüveget nyom az orrúnkra, amitől minden egy pillanat alatt egyszerűbbnek tűnik. Ezért kell egy napot a szerelemnek, szeretetnek szánni, amikor megünnepeljük.
Ez a nap kicsit a boldogságról is szól, ami nemcsak a szerelmesek kiváltsága. Szingliként sem kell Anti-valentin napi megmozdulásokat rendezni, ajándékozzuk meg azokat, akikbe habár nem vagyunk szerelmesek, de fontosak nekünk. Szóljon ez a nap a szeretetről a szerelem mellett. S közben megmarad a remény, hogy majd egy nap elő kerül nem fehér lovon, és kis betűvel egy ő, akivel végre a szerelem is ünnepelhető jelenséggé változik.
Csata Betty
