A skóciai Amber Cunningham-Rogan 2020-ban fogorvoshoz fordult fogínyvérzés panaszával. Az akkor 21 éves diáklány azt hitte, hogy vagy a fogkefével irritálta az ínyét, vagy ínygyulladás alakult ki nála – az ínybetegség legkorábbi stádiuma, de rákot diagnosztizáltak nála.
A fogínyvérzés mellett Amber furcsa zsibbadást és bizsergést érzett a kezeiben és a lábában. De a többszöri háziorvosnál tett látogatások, vérvizsgálatok és szűrővizsgálatok nem mutattak ki semmilyen rendellenességet.
Amikor azonban alacsony vasérték miatt kórházba utalták, az orvosok sokkoló felfedezést tettek. A vizsgálatok kimutatták, hogy fehérvérsejtjeinek száma rendkívül magas, és a biopszia megerősítette, hogy krónikus mieloid leukémiában (CML) szenved. Ez egy ritka, lassan növekvő, de egész életen át tartó vérrák, amely általában a 60 év felettieket érinti. A legtöbb beteg nem gyógyul meg teljesen, de hosszú távú kezelés mellett együtt élhet a betegséggel. A túlélési arány általában jó – a kezelésben részesülő betegek körülbelül háromnegyede a diagnózis után öt évvel vagy annál is tovább él.
Cunningham–Rogan most 26 éves, továbbra is kezelés alatt áll, beszélt a szokatlan figyelmeztető jelekről, és arra buzdította másokat, hogy soha ne hagyják figyelmen kívül a tüneteket.
„Nem tapasztaltam semmi olyat, ami egyértelműen rákra utalt volna, de évekig jártam a háziorvoshoz olyan tünetekkel, amelyek nem igazán voltak érthetőek” – mondta.
„A gerincvizsgálatok és az MRI-felvételek normális eredményt mutattak. Frusztráló volt – tudtam, hogy valami nem stimmel. Egy különösen furcsa tünet az ínyvérzés volt” – folytatta.
A vérrákok, mint például a leukémia, rendkívül nehezen felismerhetők, mivel a tünetek gyakran homályosak és könnyen összetéveszthetők más betegségekkel. Ezek közé tartozhat a tartós köhögés, elhúzódó megfázás, nyirokcsomó-duzzanat, éjszakai izzadás vagy fáradtság.
A diagnózis végül azután született meg, hogy 2020-ban a dundee-i Ninewells Kórház hematológiai osztályára utalták, miután öröklődő hemochromatosist állapítottak meg nála, ami a vasanyagcsere zavara.
A rutin vérvizsgálatok rendellenességeket és enyhén emelkedett fehérvérsejtszámot mutattak. Ismételt vizsgálatok után csontvelőbiopsziát végeztek, és alig egy héttel később, miközben az akkor még egyetemista Amber éppen a vizsgaidőszak közepén volt, felhívták telefonon, és közölték vele a lesújtó diagnózist.
„Mindenki biztos volt benne, hogy az én koromban és egészségi állapotomban nem lehet szó rákról” – idézte fel.
Azonnal elkezdte a kezelést, de a mellékhatásokat – köztük a hajhullást, a csontfájdalmat, a migrént és a bőrkiütéseket – brutálisnak találta. Egy alkalommal pedig a kezelés alatt aggasztó szívdobogás miatt sürgősségi ellátásra szorult.
Visszaköltözött Edinburghból St. Andrewsba, de közben folytatta a tanulmányait. Hat hónap elteltével elérte azt, amit az orvosok mély molekuláris válasznak neveznek, ami azt jelenti, hogy a rák egy bizonyos szinten már nem volt kimutatható – bár a kezelés továbbra is folytatódik, van rá remény, hogy abbahagyhatja a kezelést.
„Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, hosszú távon mély molekuláris választ kell fenntartanom, és mindent gondosan értékelni kell. Számomra a kezelés abbahagyása nem csak a gyógyszerekről szól, hanem arról, hogy visszakapjam az életemet” – magyarázta Amber, aki még mindig fáradtsággal, csontfájdalommal, fejfájással és bőrproblémákkal küzd.
A korai diagnózis döntő fontosságú lehet a kezelési lehetőségek és az eredmények szempontjából, és a tudatosság növelése elengedhetetlen a felismeréshez.
