Az iráni fegyverszünet híre alig csillapodott, amikor egy kevéssé ismert, mégis egyre gyakrabban idézett hang újabb, sokakat nyugtalanító előrejelzéssel állt elő. A „Kína Nostradamusaként” emlegetett Jiang Xueqin ezúttal nem megnyugtató forgatókönyvet vázolt fel a Közel-Keletről.
A pekingi egyetemi tanár neve azután került reflektorfénybe, hogy korábban azt állította: Donald Trump nem fogja végrehajtani az Irán elleni szélsőséges fenyegetéseit, hanem visszalép. A fejlemények – a fegyverszünet bejelentése – látszólag igazolták ezt az előrejelzést, így a professzor következő megállapításai is nagyobb figyelmet kaptak – írja az Express.
Jiang Xueqin nem hagyományos értelemben vett jóslatokkal dolgozik. Elemzései politikai, történelmi és stratégiai összefüggésekre épülnek, amelyeket egyetemi előadásain és a Predictive History nevű YouTube-csatornáján oszt meg. A Roya News beszámolója szerint az iráni konfliktusra vonatkozó megállapításait már hetekkel korábban megfogalmazta.
Értelmezésében a háború nem pusztán katonai erőviszonyok kérdése. Inkább egy összetett stratégiai játszma, ahol az időzítés, a rugalmasság és a döntéshozatal ritmusa legalább olyan fontos, mint a technológiai fölény.
A professzor szerint Irán ebben a dinamikában meglepő előnyt szerzett. Bár katonai szempontból gyengébbnek tűnik, képes volt kontrollálni a konfliktus tempóját. Míg az amerikai fél előre kiszámítható légicsapásokat hajtott végre, addig az iráni válaszok időzítettek és takarékosak voltak, megőrizve az erőforrásokat és folyamatos nyomás alatt tartva az ellenfelet.
„Az a személy, akinek a legtöbb lehetősége van és rugalmas stratégiája, általában megnyeri a harcot. Irán előnye a rugalmasságban rejlik. Az időzítés ellenőrzése lehetővé teszi egy kisebb vagy kevésbé fejlett erő számára, hogy aránytalanul befolyásolja az eredményeket” – mondta a kínai professzor, aki egy osztálytársát bántalmazó iskolai zaklatóhoz hasonlította a helyzetet.
A gondolatmenet itt nem áll meg. Jiang szerint a modern konfliktusok kimenetele már rég nem kizárólag a fegyvereken múlik.
„A háborúk nem csak a fegyverekről szólnak. Arról szólnak, hogy stratégiailag előnyös módon irányítsák a narratívát, a politikai kapcsolatokat és az erőforrásokat” – magyarázta a kínai szakértő.
A legnagyobb visszhangot azonban a következő előrejelzése váltotta ki. Úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet nem zárja le a konfliktust, csupán átalakítja annak következő szakaszát. Elemzése szerint az Egyesült Államok hosszú távú céljai – az olajkereskedelem feletti ellenőrzés és egy számára kedvező politikai berendezkedés kialakítása Teheránban – nem érhetők el pusztán légicsapásokkal.
Ebből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy Washington végül kénytelen lehet szárazföldi műveletekben gondolkodni, még akkor is, ha ez belpolitikai és gazdasági ellenállásba ütközik.
A professzor szerint a jelenlegi fegyverszünet nem a konfliktus lezárása, hanem egy új, bizonytalanabb szakasz kezdete lehet.
