Egy háziállat elvesztése ugyanolyan fájdalmas lehet, mint egy emberé, de sokan valószínűleg nem ugyanúgy kezelik a gyászukat. Kirsty Godsell kisállatok elvesztésével foglalkozó gyásztanácsadó az Egyesült Királyságban, akinek célja, hogy megtörje a kisállatok elvesztésével járó gyász tabuját, és a szakképzett tanácsadást nyújtson.
Kirsty Godsell úgy véli, hogy a legtöbben a házi kedvencük elvesztése utáni gyászt egyszerűen a szőnyeg alá söprik, pedig speciális támogatásra lenne szükségük.
„Nem hiszem, hogy a társadalom általánosságban komolyan veszi a háziállatok elvesztésével kapcsolatos gyászt. Ez még mindig tabutéma, és ha az emberek nem élték át, akkor nem értik meg, vagy nem rendelkeznek az érzelmi erőforrásokkal, hogy átéljék” – magyarázta.
Godsell tanácsokat ad azoknak a tulajdonosoknak, akik úgy gondolják, hogy háziállatuk élete végéhez közeledik.
„Mindig azt javaslom, hogy jegyezzük fel kedvencünk napi tevékenységeit, és pontozzuk azokat egytől tízig. Tehát például ha imád enni, de kezdi kevésbé élvezni az étkezéseket, akkor az 3-4 pontot jelent.”
Ugyanezt más tevékenységekkel is meg lehet tenni, például a séta vagy a játék esetében, és ezáltal jobban felmérhetjük kedvencünk fizikai állapotát.
„Hetek vagy hónapok alatt láthatod, ahogy ezek a számok fokozatosan lecsökkennek. Néha az embereknek kézzelfogható bizonyítékot kell látniuk arra, hogy a háziállatuk állapota romlik, mielőtt megbeszélést folytatnának az életminőségről az állatorvosukkal” – magyarázta a szakértő.
„Ha ismered a háziállatodat, és a családod része, akkor észreveszed, ha nem élvezi az életet, és a mindennapi feladatok nehézzé válnak számára. Lehet, hogy fájdalmai vannak, vagy többet alszik” – mondta Kirsty Godsell a figyelmeztető jelekről, amiket a tulajdonosoknak szem előtt kell tartaniuk. Ugyanakkor azt javasolta, minden esetben forduljunk állatorvoshoz, hogy megállapítsa, mennyire súlyos kedvencünk állapota.
A szakértő arra is kitért, milyen módszerekkel birkózhatunk meg kedvencünk elvesztésével, és azt mondta, ehhez a legfontosabb, hogy életben tartsuk az emlékét, például azzal, hogy fényképeket helyezünk el róla a lakásban, vagy díszfákat, virágokat ültetünk az emlékére. „Sok ügyfelem szereti a kutyája vizes tálját ültető edénnyé alakítani pozsgás növények számára.” – mondta példaként Godsell.
A szakértő ugyanakkor arra is figyelmeztette az állattulajdonosokat, hogy ne feledkezzenek meg a család fiatalabb tagjairól sem, a gyerekek és a tinédzserek ugyanis nehezebben kezelik a gyászt.
„Az emberek gyakran feltételezik, hogy a tizenévesek tudják, hogyan kell kezelni a gyászt. De a fiatal felnőttek és az öt és tíz év közötti gyerekek egyaránt küzdhetnek ezzel, és ez a gyász a központi emlékké válhat a számukra. Arra bátorítom az embereket, hogy az egész családot vonják be a tanácsadásba, mivel a tinédzserek nagyon jók az érzéseik elrejtésében.”
Kirsty Godsell szerint a személyes tanácsadás a legeredményesebb, ő maga például gyakran tesz sétákat a természetben az ügyfeleivel.
„Vannak, akik sokkal jobban megbirkóznak a gyásszal, másoknak pedig szükségük van egy kis útmutatásra, különösen akkor, ha háziállataik szerves részét képezték az életüknek, és az elvesztésük komoly traumát okozott” – fűzte hozzá.
