Akit egyszer valaha szerettünk, az iránt sosem múlik el a valamikori érzésünk. Még, ha átalakul is. Legyen szó bármilyen csúnya szétválásról, az idő múlásával mégis egyfajta csöndes szeretet, emberi tisztelet megmarad bennünk.
Marina Abromovic és Ulay valamikor a hetvenes években egy furgonban lakva osztották meg egymással életüket, szívüket. Igazi nagy szerelem volt az övék, majd egyszer úgy döntöttek, hogy tovább nem megy.
Stílusosan a kínai Nagy falnál szakítottak, ott találkoztak egy utolsó ölelésre, majd többet nem látták egymást.
Ezelőtt négy évvel Marina egy műsorral lépett fel, melynek címe a Művész jelen van. Lényege, hogy a jelenlevőkkel pár percet szemtől szemben eltöltött, szótlanul, hogy érezze az embert, a személyiséget, át tudják adni magukat egymásnak. Ulay is váratlanul megjelent a fellépésen.
A találkozás kimondhatatlan szálakat és érzelmeket mozgatott meg mindkettőjükben, szavak nélkül. Marina becsukott szemmel várta a találkozásra érkezőket, egy percet ültek egymással szemben, és jött a következő. A néma egy perc alatt arcok és érzések elevenednek meg.
Két egykori szerelmes, akik némán néznek egymásra az asztal két oldalán: Ulay hitetlenkedve rázta a fejét, Marina Abromovic pedig a könnyeivel köszködve egykori szerelme kezéért nyúlt.
Marina és Ulay találkozása hihetetlen érzéseket kavart fel.
Az egykori szerelmesek egy napon ünnepelték a születésnapjukat, november 30-án, annak ellenére, hogy Ulay 3 évvel volt idősebb Marinánál. A közös találkozás az egész világot meghatotta, sajnos Ulay már nincs közöttünk, 2020-ban elhunyt, rákban.
