Mindannyiunkkal történnek különleges és gyönyörű dolgok, és ezeket néha meg kell osztanunk másokkal. Egy online kezdeményezést pedig éppen ez inspirált, amikor lehetővé tette, hogy az emberek névtelenül megoszthassák az összes szívmelengető, vidám, szomorú, inspiráló és csodálatos történetet, amelyet véletlenül hallottak, vagy aminek véletlenül tanúi voltak.
Az alábbiakban 10 ilyen történetet válogattunk össze.
1. Egy idős ember, a kezében nagy csomaggal, minden nap megjelenik a társasházunk udvarán. Ilyenkor hirtelen az egész udvar életre kel: az összes kóbor macska köré sereglik, dorombolnak, és hozzádörgölőznek. A férfi megpróbál mindegyiknek egy kis figyelmet szentelni, megsimogatja őket, beszél hozzájuk. Aztán megtisztítja a közeli fák mellett elhelyezett etetőtálaikat, és megtölti azokat tejjel és vízzel, a macskák pedig rohannak reggelizni. A férfi felesége mindig az ablakból figyeli az eseményeket. Mindketten a hetvenes éveikben járnak, és minden hónapban félretesznek egy kis pénzt a nyugdíjukból, hogy macskaeledelt vásárolhassanak. Az idős férfi pedig minden nap megeteti a cicákat, ha esik, ha fúj. Valahányszor meglátom, teljes szívemből szeretnék köszönetet mondani neki, mert nemcsak a kóbor állatoknak segít, hanem megváltoztatta a szomszédaink gondolkodását is. Sokan szintén elkezdték etetni a cicákat, és van, aki még otthont is próbál találni nekik. Van még kedvesség ebben a világban!
2. Éppen a kutyámat sétáltattam, amikor elhaladtam egy pad mellett, ahol egy lány ült. Telefonált, és közben némán könnyezett. Közben semleges hangon azt bizonygatta a telefonban, hogy minden rendben van, „nekem sem fogsz hiányozni, én sem szeretlek”. Aztán letette a telefont, és zokogni kezdett. Azonnal megértettem, min megy keresztül, hiszen én is éltem már át hasonlóan kegyetlen szakítást, amikor az embernek már élni sincs kedve, hiszen mi értelme van az életnek a szerelmed nélkül. Csendben leültem mellé, és közelebb húztam a kutyámat. A lány sokáig simogatta a kutyát, aztán köszönetet mondott, és elsétált. Remélem, már jól van.
3. Egy nap éppen a tornácon ültünk a férjemmel, anyámmal és a lányommal, amikor megláttuk, hogy egy ló vontatta szekér száguld lefelé a domboldalon. A szekéren egy 4 éves körüli kislány ült, sírt, és segítségért kiáltott. Gondolkodás nélkül odarohantam, megpróbáltam megragadni a gyeplőt, a következő pillanatban pedig már négykézláb a ló lábai között hevertem. Az ilyen pillanatokban az ember bele sem gondol a veszélybe, egyszerűen csak tudja, hogy cselekednie kell. Csúnyán lehorzsoltam a térdemet. Feltápászkodtam, és megpróbáltam a szekér után szaladni, de gyorsan rájöttem, hogy így soha nem fogom utolérni. Ezért a férjemmel gyorsan autóba ültünk, és úgy indultunk a szekér után. Amikor utolértük, a férjem elzárta a ló útját, én pedig megragadtam a gyeplőt, és megfékeztem az állatot. Megvigasztaltuk a kislányt, aztán megkerestük a családját. Mint kiderült, a gyerek nagyapja ugyanúgy felhorzsolta a térdét, mint én, amikor megpróbálta megállítani a lovat, ami megijedt egy traktortól, és futásnak eredt.
4. Tízéves voltam, amikor megpróbáltam először pénzt keresni. Kötött asztali kendőket és sütőkesztyűket készítettem, amiket bevittem egy helyi művészeti központba, hogy adják el azokat. Amikor sikerült eladniuk belőle valamit, mindig kaptam egy kis pénzt, és hihetetlenül büszke voltam magamra. Csak felnőttként, a harmincas éveimben tudtam meg, hogy a nagymamám volt az, aki megvásárolta a kézzel készített dolgaimat, és a mai napig használja is azokat.
5. Vettem egy akril kádat a fürdőszobámba. Az üzlet alkalmazott szakemberei eljöttek a lakásomba felszerelni, és minden tökéletes volt. Pár hónap elteltével azonban a kád felületén kis légbuborékok kezdtek megjelenni. Arra gondoltam, hogy ezt jól megjártam, hagytam, hogy egy ostoba reklám behúzzon a csőbe. Felhívtam az üzletet, és elmondtam, hogy rossz terméket adtak el nekem. Azt mondták, kiküldenek egy szakembert, aki megnézi, mi a probléma. A szakértő hamarosan meg is érkezett, és kiderítette, mi a gond. Egyszerűen eltávolított egy védőfóliát a kád felületéről, és az összes buborék eltűnt. Talán érdemes lett volna először elolvasni a kézikönyvet!
6. Egyik nap el kellett mennem a postára. Hatalmas volt a sor, legalább 30 ember álldogált már ott, ha nem több, és nagyon lassan haladtunk, mindenki 10-15 percet töltött el az ablaknál, amikor sorra került. Fél óra elteltével még csak 3 embert szolgáltak ki. Közvetlenül előttem volt egy hetvenes éveiben járó öregember. Hirtelen felém fordult és azt mondta: „Amikor idejöttem, annyi idős voltam, mint te most.” A sorban mindenkiből kitört a nevetés. Az az idős ember teljesen feldobta a napomat.
7. Idegen nyelveket tanítok időseknek és fogyatékkal élőknek egy helyi közösségi központban. Egyik nap mielőtt megkezdtük volna az órát, az idős diákjaim még készülődtek, elővették a gyakorlófüzeteiket, feltették a szemüvegüket és a hallókészüléküket. Aztán egy 81 éves férfi odafordult a feleségéhez, hogy tesztelje a hallókészüléket, mondván:
„Mondj valamit.”
„Szeretlek.” – suttogta a felesége válaszul.
„Tessék?” – kérdezte a férfi, miközben állított egyet a készüléken.
„Szeretlek!”
Mindketten zavarba jöttek, majd a férfi gyengéden arcon csókolta a feleségét. Meg kellett tartanom az órát, de nem tudtam abbahagyni a sírást. Létezik az igaz szerelem!
8. Két éve vagyunk együtt a barátnőmmel, és el is jegyeztük egymást. Nemrég olvasott egy horoszkópokról szóló könyvet, és sírva jelentette be, hogy nem illünk egymáshoz, ezért le akarja mondani az esküvőt. Felhívtam a nyomdát, ami kiadta a könyvet, és felajánlottam nekik, hogy hajlandó vagyok egy nagyobb összeget fizetni, ha nyomtatnak egy példányt a könyvből, amely szerint összeillünk a párommal. Belementek az üzletbe, most épp úton vagyok, hogy átvegyem a könyvet.
9. A férjemmel mindketten orvosok vagyunk. Ő sebész. Én egy nap meglátogattam őt, de még nem volt bent, ezért néhány percre ledőltem a kanapéra, a könyvespolc mögött. Nemsokára bejött a férjem, egy fiatal, csinos gyakornokkal az oldalán, aki nem győzte hangsúlyozni, mennyire csodálja a férjemet, ráadásul igyekezett is a lehető leghatékonyabban kimutatni az érzéseit. Engem nem láthattak a könyvespolctól, és én teljesen ledermedtem. De aztán a férjem kedvesen, türelmesen magyarázni kezdte a fiatal lánynak, hogy csak elragadták az érzelmei, de majd meglesznek a saját tapasztalatai. Ő szereti a feleségét és a családját, és a lánynak inkább a saját korabeli férfiakkal kellene ismerkednie. Ezután kimentek a recepcióra, én pedig csendben kiosontam. Ezután napokig a felhők közt jártam, és a férjemnek még csak fogalma sem volt róla, miért.
10. A nagybátyám szörnyű autóbalesetet szenvedett: elütötte egy teherautó. Gyakorlatilag minden csontja eltört, borzalmasan festett, mintha nem is ember, hanem egy rongybaba lett volna. A felesége és a gyerekei rémülten elfordultak tőle. Egyedül az én drága édesanyám nem riadt vissza tőle. Hónapokat töltött el mellette a kórházban, aztán itthon ápolta őt, ágytálazta, mosdatta, etette. Szegénynek semmi ideje nem maradt önmagára. Én is megpróbáltam minél többet segíteni neki. Most, egy évvel később, a nagybátyám már újra tud járni, igaz, hogy bottal, de teljesen egyedül. Annyira csodálom az édesanyámat! Most pénzt spórolok neki, hogy elmehessen nyaralni. A kedvességet mindig meg kellene hálálni!
