A 12 éves Keith Burkett, vagy becenevén Kourageous (bátor) Keith, olyan küzdelmet vívott, amelyet egyetlen gyerekek sem kellene átélnie. De a szenvedése most már véget ért, és bár Keith elhunyt, halála előtt még teljesülhetett utolsó kívánsága – oltár elé kísérhette az édesanyját.
Keith Burkett küzdelme egy karácsony este kezdődött, 6 éves korában. Mellkasi fájdalmai voltak, és a röntgenfelvételből kiderült, hogy rengeteg folyadék gyűlt fel a kisfiú tüdejében, ami így a szívére is nyomást gyakorolt.
Először azt hitték, csak tüdőgyulladása van. Ám a műtét után az orvos azt mondta a fiú családjának, hogy bal tüdejének alsó része „hamburgerhúsra emlékeztet.” Egy daganat keletkezett a tüdején, és ekkor kezdődött a bátor kisfiú rákkal vívott küzdelme.
Kourageous Keith több ezer embert inspirált
Nehéz lehet megtalálni a dolgok jó oldalát, amikor azt látjuk, hogy egy kisfiú lassan elsorvad a rákkal vívott küzdelmében. De Keith nem véletlenül kapta a bátor becenevet. A fáradságos kezelések és műtétek ellenére bizakodó és pozitív maradt.
Nem volt hajlandó feladni, és a túlélésért küzdött: „Talán, ha felnövök, lehet egy feleségem, és jól bánhatok vele. Azt gondolom, hogy úgy kell bánni az emberekkel, ahogy te szeretnéd, ha bánnának veled” – mondta.
Bár Keith már nem kaphatja meg ezt a lehetőséget, utolsó éveiben talán többet sikerült elérnie, mint a legtöbb embernek egész életében. Több ezren követték a történetét a Facebookon, a bátor fiú pedig megmutatta a világnak, hogy Isten fénye még a legsötétebb zugokat is bevilágítja.
A közösség korai karácsonyi ünnepséget szervezett a haldokló fiúnak
Bár sokan azt gondolhatnák, hogy Keith számára a karácsony traumatikus esemény lehetett, hiszen ekkor vette kezdetét a betegsége, ez az inspiráló harcos nem engedte, hogy a rák elvegye tőle ezt az örömet.
„A karácsony a kedvenc ünnepem, mert annyi öröm és boldogság van a világban.” – mondta.
Így aztán, amikor Keith rákja negyedszer is visszatért, az egész közösség összefogott, hogy októberben egy korai karácsonyi ünnepséget szervezzenek neki, hogy ne kelljen lemaradnia kedvenc ünnepéről.
„Keith karácsonyának ötlete egy kis felvonulással kezdődött a háza körül” – mondta Andrea Metzler, aki segített megszervezni az ünnepséget. „Aztán egyre nagyobb és nagyobb lett, mert senki nem mondott nemet az egész városban.”
Az ünnepségen részt vett egy DJ is, ugyanakkor több mint száz önkéntes, volt egy karácsonyi témájú motoros felvonulás is, jótékonysági póló-vásár és adománygyűjtés, ráadásul John Pribonic városi tanácsos október 21-ét „Keith Burkett Napjának” nyilvánította.
De az egészben természetesen az volt a legjobb, hogy Keith rendkívül boldog volt azon a napon.
„Az emberi szellem vezet bennünket mindezen keresztül” – mondta Keith apja, a közösség szeretetéről és támogatásáról nyilatkozva.
A hihetetlen karácsony után a fiúnak már csak egy kívánsága volt – hogy oltár elé kísérhesse az édesanyját.
Keith ekkor már hospice ellátást kapott, és az édesanyja, Taylore, azon kapta magát, hogy valami olyasmit tesz, amit korábban elképzelni sem tudott volna. Bármilyen fájdalmas volt is arra gondolnia, hogy milyen lesz az élete a fia nélkül, Keith szenvedését még rosszabb volt végignézni.
„Soha nem gondoltam volna, hogy azért fogok könyörögni Istennek, hogy vegye el tőlem a gyermekemet, de inkább legyen Istennel, minthogy így szenvedjen. Ez nem igazságos” – mondta az édesanya.
Amikor pedig Keith megosztotta vele utolsó kívánságát, az összetört szívű édesanya azonnal tudta, hogy bármit megtenne, hogy valóra váltsa fia álmait.
„Azt mondta: anya, szeretnélek oltár elé kísérni, mielőtt meghalok. Én pedig azt mondtam, gondoskodunk róla, hogy így legyen.”
Így aztán néhány nappal a hivatalos ceremónia előtt Keith családja egy kis esküvői szertartást tartott az otthonukban. Taylore feleségül ment Keith mostohaapjához, Adam Woodardhoz. A fiúnak pedig teljesülhetett az utolsóm kívánsága, és oltár elé kísérhette az édesanyját.
Néhány nappal később Taylore imái meghallgatásra leltek, és a fia végre békére lelt. Bár Keith már nem él, az a hatás, amit a világra gyakorolt, és az inspiráció, amit hátrahagyott, tovább él majd.
