Az álmokat és látomásokat sokszor a fantázia szüleményének tartják, és sokan egyáltalán nem hisznek bennük, de úgy tűnik, néha nagyon is hatásosak lehetnek. Egy chicagói édesanya, Stephanie Arnold, megjósolta a saját halálát, és ezzel segített az orvosoknak megmenteni az életét. A nő története 2013-ban vált ismertté.
Stephanie a második gyerekét várta, amikor baljóslatú előérzetei támadtak a szüléssel kapcsolatban. Bár nagyon félt attól, ami rá várhat, a körülötte élők nem vették komolyan a megérzéseit. Ő azonban a végsőkig kitartott mellettük.
Stephanie első gyermekének császármetszéssel adott életet, és ez az első élmény nagyjából felkészítette mindarra, amire számíthatott. A kismama kezdetben nem is aggódott, a látomásai azonban megfélemlítették. Ezek ugyanis azt sugallták, hogy valami nincs rendben, és hogy a szülést követően meg fog halni. Amikor a látomások továbbra is kitartottak, Stephanie elmondta a férjének és más szeretteinek.
A családja azonban nem tulajdonított különösebb jelentőséget a szavainak, a legtöbben úgy gondolták, az egész csak a hormonok miatt lehet. De egy ponton úgy tűnt, Arnold mentális egészsége forog kockán.
A kismama nem volt hajlandó elfogadni, hogy a szerettei csak úgy elhessegették a megérzéseit, és élénk, részletes leírásokat adott saját haláláról:
„Nemcsak meghalok, méheltávolításra lesz szükségem, el fogok vérezni, és el kell altatniuk. A baba jól lesz, de én ott fekszem majd holtan a műtőasztalon.”
Ahogy közeledett a szülés napja, Arnold folyamatosan próbálta meggyőzni az embereket a látomásairól. Beszélt minderről az orvosainak is, de ők láthatólag nem aggódtak, és elmagyarázták neki, hogy neki sincs miért aggódnia. De végül mégis sikerült találnia valakit, aki komolyabban vette. Felhívta az aneszteziológusát, és elmondott neki mindent, amit látott, elejétől a végéig.
Kezdetben ugyan az aneszteziológus is szkeptikus volt, de amikor letették a telefont, elgondolkodott mindazon, amit Stephanie mondott neki. „Miután letettük a telefont, és úgy érezte, hogy nem segített nekem, megjelölte az aktámat, és plusz vért készített elő a műtőben” – mesélte az édesanya.
A nő a terhesség alatt végig félelemmel gondolt a szülésre, és ez az egész élményre rányomta a bélyegét. Nem készített kismama fotókat, és nem vásárolt babaruhákat sem.
A terhesség 37. hetére jegyezték elő császármetszésre, placenta praevia miatt, ami azt jelenti, hogy a méhlepény nem a megfelelő helyen kezd kialakulni, növekedni. De egy héttel a kijelölt időpont előtt Stephanie vérezni kezdett.
A férje ekkor éppen nem volt otthon, ezért Stephanie kézbe vette az irányítást, és bement a kórházba elsőszülött gyerekével és annak dadájával együtt. Miközben előkészítették őt a műtétre, beszélt a férjével, és a következőket hagyta meg neki:
„Csak azt akarom, hogy tudd, te vagy a legfontosabb ember az életemben, és hihetetlen apa vagy. A gyerekeid mindig tudni fogják ezt. Kérlek, vigyázz mindenkire, és szeresd a fiadat.”
Csak arra tudott gondolni, hogy hamarosan meghal. Még egyszer magához ölelte kétéves kislányát, aztán, miközben betolták a műtőbe, még egyszer figyelmeztette az orvosokat a látomásaira. Nem sokkal később megszületett a kisfia, Jacob.
Stephanie-nak azonban mindössze másodpercekkel a szülés után megállt a szívverése magzatvíz embólia miatt. Ez egy rendkívül ritka rendellenesség, ami azt jelenti, hogy a magzatvíz bekerül a véráramba, és súlyos reakciókat vált ki. Az ehhez hasonló esetekben nagyon alacsonyak a túlélési esélyek.
Arnold 37 másodpercig volt halott, ezalatt szürreális, testen kívüli élményben volt része, miközben az orvosok és az ápolók megpróbálták újraéleszteni. A nő azt mondta, látta az ápolónőt az élettelen teste mellett. Az orvosoknak végül sikerült újraéleszteniük, és 6 napig mesterségesen kómában tartották.
Stephanie Arnold a „Surviving Death” című Netflix dokumentumfilmben mesélt a tapasztalatairól, elmondta, hogy látta például elhunyt szeretteinek szellemét.
„Minden olyan volt, mint egy 3D-s filmben, és mindent a testemen kívül láttam. A nézőpont, amiből mindent megfigyelhettem a testem fölött, illetve a testem mellett volt, is innen láttam mindent, ami a műtőben történt” – mesélte.
Az orvos megállapította, hogy mindaz, amit Stephanie megjósolt, valóban bekövetkezett. Amikor magához tért a kómából, még hosszú utat kellett megtennie a gyógyulásig. Egy hónapba telt, mire újra megtanult beszélni és járni, és az is időbe telt, mire elfogadta újszülött kisfiát anélkül, hogy arra gondolt volna, hogy mindez miatta történt.
A gyors felépülés ellenére Arnold nehezen tudott visszatérni régi önmagához. Terápiával is próbálkozott, de az sem segített. Végül egy hipnózist alkalmazó terapeuta segített neki megbirkózni a traumával.
