A kóma az egyik legrejtélyesebb állapot, amely egyszerre tartja izgalomban az orvostudományt és a laikusokat. Kívülről sokszor úgy tűnik, mintha a test teljesen „kikapcsolt” volna, a valóság azonban ennél jóval összetettebb. Miközben a beteg mozdulatlanul fekszik, a szervezetben intenzív és gyors változások indulnak be – némelyik már az első 24 órában.
A Cleveland Clinic meghatározása szerint a kóma „olyan mély eszméletvesztés, amelyben az ember nem ébred fel és nem reagál, még fájdalomra vagy hangos zajokra sem”.
Számos kiváltó oka lehet: stroke, súlyos fertőzés, gyógyszer- vagy drogtúladagolás, valamint komoly fejsérülések is vezethetnek ehhez az állapothoz.
Az agy nem áll le teljesen
Bár a kóma kívülről teljes eszméletlenségnek tűnik, Dr. Marcus Thompson, aki több mint tíz éve kutatja ezt az állapotot, arra hívja fel a figyelmet, hogy az agy bizonyos részei ilyenkor is aktívak maradnak.
Az Inside the Feeling YouTube-csatornán beszélt arról, hogy a kómás betegek agya továbbra is képes lehet bizonyos ingereket feldolgozni.
„Ezt azért tudjuk, mert egyes kómás betegek agyi reakciókat mutatnak a hangokra, különösen az ismerős hangokra” – mondta.
Az orvos szerint az érintésre és a fájdalomra adott idegrendszeri válaszok is azt mutatják, hogy az agy nem kapcsol ki teljesen.
„Nincsenek ébren, de agyuk egy része még mindig fogadja és feldolgozza a beérkező információkat.”
A tudomány azonban továbbra sem tud pontos választ adni arra, hogy ebből a betegek mit élnek meg tudatosan. Egyesek ébredés után semmire sem emlékeznek, mások viszont hangfoszlányokról vagy érzésekről számolnak be.
Az izmok már 24 óra után sorvadni kezdenek
Miközben az agy működésének részletei továbbra is kutatás tárgyát képezik, az orvosok sokkal pontosabban ismerik, mi történik a testtel – különösen az izmokkal.
A kómában fekvő beteg nem mozog, gyakran hosszú időn keresztül.
Dr. Thompson szerint az izmok számára a mozgás létfontosságú. „Az izmoknak mozgásra van szükségük a túléléshez” – hangsúlyozza.
Ha ez elmarad, a szervezet gyorsan reagál: már 24 óra után megindulhat az úgynevezett használathiányos izomsorvadás.
Ez azt jelenti, hogy a test felismeri: az adott izom nincs használatban, ezért elkezdi lebontani.
„Ha nem használod az izmot, a tested úgy dönt, hogy nincs rá szükséged, és elkezdi felhasználni fehérjeforrásként” – magyarázza az orvos.
Az izomrostok összezsugorodnak, miközben a sejtek energiatermeléséért felelős mitokondriumok száma is csökken.
Már egy hét alatt jelentős izomvesztés történik
A folyamat meglepően gyors.
Az orvos szerint már egyetlen hét kóma után az izomtömeg körülbelül 5 százaléka elveszhet. Két hét elteltével ez az arány akár 10–15 százalékra nőhet, egy hónap után pedig elérheti a 30 százalékot is.
A leépülés ráadásul nem egyenletes.
A lábak sokkal nagyobb mértékben veszítenek izomtömegükből, mint a karok, mivel a járásban részt vevő izmok alapvetően nagyobb terheléshez vannak szokva.
Az ízületek is veszélybe kerülnek
Nemcsak az izmok sínylik meg a mozdulatlanságot. A fizikoterapeuták ezért mozgatják naponta többször a kómás betegek végtagjait. Ennek oka, hogy az inak és szalagok is romlanak.
Ha az ízületeket összetartó kötőszövetek hosszú ideig nem mozognak, fokozatosan merevvé válhatnak. Ez kontraktúrához vezethet – egy olyan állapothoz, amely maradandó mozgáskorlátozottságot okozhat.
A Cleveland Clinic ezt úgy írja le, mint „a lágy és kötőszövetek szerkezeti változásai, amelyek merevséget, feszültséget és összehúzódást okoznak”.
Ez gyakran az ujjak ökölbe szorulásában, illetve a könyökök és térdek merevségében mutatkozik meg.
A szív működése is gyengülhet
Mivel a szív maga is izomszövetből áll, a hosszabb kómás állapot annak hatékonyságára is hatással lehet.
Dr. Thompson szerint a szív ilyenkor – hasonlóan a többi izomhoz – kevésbé hatékonyan működhet, mivel a szervezet teljes aktivitása jelentősen csökken.
