Amikor az ember azt gondolná, már mindent látott, szembejön valami, ami alaposan rácáfol erre. Most éppen egy édesanya esetén csacsog a világháló, aki első osztályon foglalt repülőjegyet a hároméves gyermekének. Ettől pedig úgy bedühödött az egyik utastársa, hogy csúnyán beszélt vele.
Az anyuka többször is olvasott már az interneten olyan eszmecserékről, melyek a gyerekkel való utazást boncolgatták. Utóbbi időben ugyanis heves vitákat váltott ki a téma, holott nem is igazán érthető, egyáltalán miért vetődik fel ez a probléma. Azért, mert gyereked van, nem ülhetsz otthon. És magángépet sem fogsz venni magadnak… De úgy tűnik, elég sokan vannak, akik ezt elvárnák, ha már a szülő „elkövette azt a bűnt”, hogy gyereket vállal.
Az édesanya, minden háttérinfó dacára, jegyet foglalt a gyerekének az első osztályon. De ahelyett, hogy kellemesen utaztak volna, nagy csetepaté lett a családi kiruccanásból. A névtelen anyuka a Reddit-en írta ki magából a sérelmeit, melyeket tapasztalt.
„A férjem, a kisgyermekem (majdnem 3 éves) és én átrepültünk az országon Hálaadásra. Mivel a férjem nemrég kapott szép fizetésemelésének köszönhetően megengedhettük magunknak, úgy döntöttünk, hogy 1. osztályú jegyeket veszünk az útra.
A kisgyermekem mindig is jó repülő volt, és sokat repült rövid élete során. Soha nem zavart senkit vagy sírt repülőn, beleértve ezt a repülést is. Jól tartja magát az ülésében, és szól nekünk, ha bilire, ételre, játékra stb. van szüksége. A repülőút alatt végig ülve maradt és csendesen játszott, csak akkor kelt fel, amikor bilire kellett mennie.”
Annak ellenére, hogy a kislány kifogástalanul viselkedett, az egyik utas mégis lehordta az anyukát, amiért az első osztályon utaztatta a gyermekét.
„A probléma egy másik 1. osztályon utazó utassal volt. Korábban szálltunk fel, mivel a férjem mozgássérült, és amikor egy másik 1. osztályú utas meglátott minket, elkezdett bámulni. Felszálltunk, és minden rendben volt. A gyerekem elaludt a színezés közepén, a férjem is szundikált. Zenét hallgatok, amikor megkopogtatják a vállamat. A fickó volt az, aki a beszálláskor ránk meredt, és mielőtt még egy szót is szólhattam volna, közölte velem, hogy az 1. osztályon nem lehet gyerekeket szállítani, és hogy át kell ülnünk az ‘igazi’ helyünkre” – mesélte az anyuka.
A szülő, hogy elkerülje a konfrontációt, megkérte a légiutas-kísérőt, hogy foglalkozzon a férfi panaszával. Úgy tűnt, hogy a dolgok tisztázódnak, de a férfi csak nem akart megnyugodni.
„A légiutas-kísérő odajött, és elmagyarázta neki, hogy a megfelelő helyeken vagyunk, amelyekért fizettünk, és megkérte, hogy üljön vissza, és ne zavarjon minket többet. Visszament a helyére, de amikor leszálltunk a gépről, azt suttogta nekem, hogy én egy ‘kövér sz*** vagyok, és hogy túl sok pénzt fizet az első osztályért, hogy gyerekekkel legyen körülvéve” – írta az anyuka, aki kétségbeesetten tanácsot kérve zárta le a beszélgetést.
„A gyerekem volt az egyetlen gyerek az 1. osztályon, és nem viselkedett rosszul, még csak nem is sírt, így először úgy éreztem, hogy igazam van, de miután a hálaadáskor beszélgettem a családdal, sokan azt mondták, hogy legközelebb turistaosztályra kellene foglalnunk, mert az emberek többet fizetnek azért, hogy az 1. osztályon pihenhessenek. Tényleg rosszak vagyunk, amiért 1. osztályon repülünk a kisgyermekünkkel?”
A válaszadók természetesen megosztó véleményeket alkottak. Míg voltak, akik igazat adtak az édesanyának: „Még ha a gyermeked sír is, nem számított volna, mert te fizettél, és jogod van a kifizetett ülésekhez… ha ennyire nem akarnak gyerekek/más emberek között lenni – repüljenek privátban”.
Mások a család figyelmeztetésével értettek egyet, mégpedig: „Megértem, hogy kezdetben óvatos és ideges volt, de őszintén szólva le kellett volna nyugodnia, amint kiderült, hogy a kisgyermeke csak békésen alszik, mint bárki más. És mivel tudja, hogy a gyereke jól repül, nincs ok arra, hogy ne üljön első osztályon, ha teheti”.
Tehát, tanulság: csak akkor ülj első osztályon gyerekkel, ha az meg se nyikkan. Ha kételkedsz abban, hogy a csemetéd bírná-e az utat, válassz inkább turistaosztályt, még ha van is elég pénzed rá, hogy ne tedd! Valóban ez lenne az íratlan szabály?
