A kanadai Claire Brosseau élete első ránézésre nagyszerűnek tűnhet: szerető család, sok barát, valamint eredményes karrier színészként és humoristaként. De Claire súlyos mentális egészségügyi problémákkal küzd, köztük bipoláris zavarral és poszttraumás stressz-szindrómával.
Saját elmondása szerint számtalanszor próbált már véget vetni az életének, és most abban reménykedik, hogy a saját feltételei szerint távozhat az asszisztált öngyilkossági program segítségével, ami komoly vitákat váltott ki Kanadában.
A kanadai törvények 2016 óta ehetővé teszik, hogy bizonyos, súlyos és visszafordíthatatlan egészségügyi állapotban lévő felnőttek orvosi segítséggel vessenek véget az életüknek. A szabályozás az elviselhetetlen fizikai vagy pszichés szenvedéssel élőkre vonatkozik.
Claire kérelmét az asszisztált öngyilkosságra azonban elutasították, mivel az ő esetében mentális egészségügyi problémáról van szó, nem pedig fizikai betegségről. Ezzel most egy országos vita középpontjába került arról, hogy kinek van joga az asszisztált öngyilkossághoz.
A New York Timesnak nyilatkozva Claire nővére elmondta, hogy teljesen összetört, amikor tudomást szerzett Claire döntéséről, hogy véget akar vetni az életének. „Dühös voltam. Számomra ez tényleg feladásnak tűnt” – mondta.
A beszámoló szerint Claire már több mint 25 féle gyógyszert kipróbált, részt vett elektrokonvulzív terápián (ECT), művészetterápián, beszélgetéses és viselkedésterápián, sőt irányított pszichedelikus kezeléseken is. 2021 óta küzd azért, hogy engedélyt kapjon az asszisztált öngyilkosságra.
Édesanyja, Mary Louise Kinahan, osztotta Claire nővérének a döntés miatti fájdalmát, de némi megértést is tanúsított.
„Egyetlen anya sem akarja, hogy gyermeke előbb haljon meg, mint ő, de egyetlen anya sem akarja látni a gyermeke hihetetlen szenvedését” – mondta.
Claire arról számolt be, hogy már nyolc éves kora óta öngyilkos gondolatok gyötrik, és a naplójába azt írta, hogy szeretne meghalni: „Jobb lenne nekem és mindenki másnak is, ha én nem lennék itt.”
Claire Brosseau szerint a kanadai törvények diszkriminálják a mentális betegséggel élő embereket. A Dying with Dignity oldalon közzétett nyílt levelében így írt: „A jelenlegi szabályozás diszkriminálja az olyan embereket, mint én. A peres eljárásom előkészítéseként felmértek, és jogosultnak találtak, de mégsem férhetek hozzá ehhez a legális orvosi szolgáltatáshoz pusztán azért, mert a betegségem mentális. Ha a szenvedésem fizikai eredetű lenne, jogosult lehetnék. Olyan különbséget tesznek, amely megbélyegző, paternalista és semmilyen érvényes indoka nincs. Ez diszkrimináció.”
Claire pszichiátere, Mark Fefergrad a New York Times-nak azt mondta, továbbra is reménykedik a felépülésében: „Hiszem, hogy képes meggyógyulni. Nem gondolom, hogy az asszisztált öngyilkosság a legjobb vagy az egyetlen választás számára.”
Másik pszichiátere, Gail Robinson így fogalmazott: „Nagyon szeretném, ha meggondolná magát. Azt remélem, hogy nem kell ezt megtennie. De támogatni fogom.”
Az a kérdés, hogy mentális betegséggel élők igénybe vehetik-e az asszisztált öngyilkosságot, évek óta komoly vita tárgya Kanadában.
