Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy kövesd legújabb Facebook oldalunkat!

Ian Jenkins nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy apa szeretne lenni. Oktató orvosként inkább az foglalkoztatta, hogy a jövő szakembereit kiképezze.

„Lediplomázott, szakmát gyakorló orvosokat oktatok – attól tartottam, egy kisbaba nevelése és tanítása sosem fog lekötni engem, és emiatt talán nem is tudok azonosulni az ötlettel, hogy valaha is apa legyek.” – nyilatkozta Ian Jenkins a HuffPostnak. De megismerkedett Jeremyvel, és azóta megváltozott minden. A fiatalember harmadikként szállt be Jenkins és Alan már 17 éve tartó kapcsolatába, és lassan 8 éve alkotnak hármas-párost.

„Jeremy állatkerti gondozó – rendkívül törékeny madárfajokat nevel, ápol, gondoskodik róluk. Mióta az életünk része, egyre többször merült fel bennem és Alanben a kérdés, hogy igenis, szülők akarunk lenni.” – folytatta a történetet Jenkins. Aztán a lehetőség bekopogtatott az ajtajukon.

„Egy közös barátunk felajánlotta, átadja nekünk a embriókat, melyek az ő lombikprogramjából felhasználatlanul megmaradtak. Így előttünk állt az alkalom, hogy örökbe fogadjuk az élet csíráit, és megalapítsuk a saját kis egyedi családunkat.” – lelkendezett az oktató-orvos.

Az egyedi család fogalma valóban megüti a szintet, ugyanis három férfiból lesz apa, mihelyt a kis élet egy béranya szíve alatt egészséges kisbabává fejlődik, és a világra jön. A 9 hónapos utazás, mely előttük állt, több papírmunkát és jogi lépést vont maga után, de a hármas-páros ennek egyetlen percét sem bánta meg.

A kislány immár három és fél éve aranyozza be az életüket, ezzel pedig az apák történelmet írtak: az övék lett Kalifornia állam első olyan családja, melyben a gyereknek három apukája van – ezt a kicsi anyakönyvi kivonata is bizonyítja. Azóta a család újabb taggal bővült, egy kisfiúval, aki lassan másfél éves.

Bár sokunknak meredeknek tűnik ez a fajta családalapítás, az apák pontosan úgy nevelik a gyermekeiket, mint bármelyik édesapa ezen a világon. Csupán annyiban térnek el a többi, hagyományos családtól, hogy náluk háromfelé oszlik a felelősség és a feladat, ebben egyediek.

„Számoltunk a lehetőséggel, hogy a gyerekeinkre a társadalom más szemmel tekint majd. És nem szeretnénk, hogy a csemetéinkből célpont váljon, hogy sértegessék és szekálják őket a többiek, hogy valamilyen formában sérüljenek.” – fogalmazott Jenkins. De, szerencsére, eddig nem volt gond.

„Senki sem utasított vissza vagy illetett negatív szavakkal, sem a szakmai, sem a magánéletünkben. A legidősebb gyerekünk most óvodába jár, a többi szülő és a csemetéik pedig teljesen normálisan kezelik a helyzetünket, érdeklődnek a történetünk iránt, elfogadtak minket, nem bélyegeznek meg.” – nyilatkozta Jenkins.

A családapa azzal magyarázza ezt a pozitív hozzáállást, hogy Kalifornia egy viszonylag nyitott elméjű, támogató, segítőkész állam, míg „egyes államok egyszerűen brutálisak” – fogalmazott. Persze, nem úgy kell elképzelni, hogy Kaliforniában is minden gördülékenyen ment, voltak (nem csak jogi) akadályok, melyeket meg kellett ugraniuk, és érzelmi hullámvasutak is, melyekre fel kellett ülniük, de végül voltak megoldások.

Ami a gyerekeket illeti, csak számunkra merül fel a kérdés, milyen lehet nekik három apával felnőni. Számukra ez a normális: „Jeremy az Apa, Alan a Dada, én pedig a Papa vagyok. Vannak alkalmak, mikor például kizárólag Jeremyvel ért szót a kislányunk, sem Alant, sem engem nem enged be a világába. De vannak alkalmak, mikor csak én vagyok otthon velük, azok a pillanatok pedig eszméletlenül jók!” – áradozik Jenkins. A közös tevékenységeket megosztják: van, amit Papával végeznek a gyerekek, van amit csak Apával, vagy Dadával. Mindhárom szülőnek megvan a szerepe. De van, amiben mind az öten egyformán vesznek részt, mint egy igazi család.

És mit akarhat egy szülő a gyermekének a legjobban? Egyértelműen azt, hogy boldog legyen, hogy biztonságban tudhassa, hogy jó emberekkel legyen körülvéve. Jeremy, Alan és Jenkins is ugyanezt akarja.

„Soha senki sem tudja megmondani, mi fog történni, és mit hoz majd a jövő. De igyekszünk úgy nevelni a gyerekeinket, hogy felül tudjanak majd kerekedni az élet nagy helyzetein, és a lehető legkevesebbet sérüljenek. Sokszor átbeszéljük, miként faraghatunk belőlük érzelmileg erős, egészséges gyerekeket, a kultúránkból adódó mérgező elemektől mentesen.” – állítja Jenkins.



Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!