Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy iratkozz fel a hírlevelünkre!

1957. november 3-án a Szputnyik–2 szovjet műholdat kilőtték az űrbe, fedélzetén egy kóbor kutyával, Lajkával. Lajka kutya volt az első állat az űrben, ugyanakkor az első élőlény, amely a Földön kívül pusztult el.

A Szputnyik–1 sikere után Hruscsov hangsúlyozta mérnökeinek, hogy újabb látványos küldetést kell teljesíteniük. Így született meg a döntés arról, hogy Föld körüli pályára állítanak egy műholdat, a fedélzetén egy kutyával. Ezzel a kísérlettel akartak megbizonyosodni róla, hogy egy élőlény túlélheti az űrutazást, mielőtt még embert küldtek volna az űrbe.

Így a Szputnyik–2 küldetése az volt, hogy élő utast szállítson a világűrbe. Ugyanakkor a műhold fedélzetén napsugárzás és a kozmikus sugárzás mérésére szolgáló műszer is helyet kapott.

Hogy választották ki Lajkát?

Lajka kóbor kutya volt, akit Moszkva utcáin találtak. A kutatók azért döntöttek úgy, hogy kóbor állatot választanak, mert ezek a kutyák már eleve nehéz körülményekhez szoktak, így ellenállóbbak az éhséggel és a rendkívüli hideggel szemben.

Lajka egy 5 kilós, keverék nőstény kutya volt, és körülbelül 3 éves lehetett. A szovjet kutatók több nevet is adtak neki (Kudrjavka, ami körülbelül azt jelenti, „kis borzos”, Zucska – azaz kis bogár és Limoncsik – kis citrom), de végül Lajka néven vált ismertté, ami ugatóst jelent, és egyben egy, a huskyval szinte megegyező szibériai kutyafajta neve is.

Összesen három kutyát választottak ki a programra, Lajka mellett Muszka és Albina is kaptak kiképzést, de Oleg Gazenko, a kutatócsapat egyik tagja, végül Lajkát választotta a küldetésre.

A kutyákat 20 napon át fokozatosan szoktatták a Szputnyik–2 körülményeihez, így fokozatosan egyre többet tartották őket kisebb ketrecekben. Ezenkívül a kutyákat centrifugákba helyezték, amelyek szimulálták a rakéta gyorsulását, és a gyakorlat során a pulzusuk is megduplázódott.

Lajkát néhány nappal az indulás előtt elhelyezték a műholdon. A gyorsulás idején a kutya létfontosságú paraméterei jelentősen megváltoztak: a légzése három-négyszeresére nőtt, a pulzusa az indulás előtti 103/percről pedig 240-re emelkedett. Lajka az indulás után körülbelül 5-7 órában pusztult el, vélhetően a műhold túlmelegedése miatt.

A Szputnyik–2, Lajka maradványaival a fedélzetén végül 1958. április 14-én, 162 napnyi keringés, összesen 2570 fordulat után tért vissza a légkörbe, ahol elégett.

Fotó: medium.com