Gyerekkorunk óta azt nevelik belénk, hogy a fiúk nem sírnak, a lányok pedig… őket már az oviban síró-bőgő masinának csúfolják. Felnőttként pedig azt tapasztaljuk, hogy milyen jó néha sírni, kiadni a dühünket, a napi feszültséget.
Egy jó sírás felér bármilyen nyugtató szerrel vagy terápiás szakemberrel. Néha kell sírni! Ha úgy érezzük, hogy fojtogatja a torkunk, nyugodtan vonuljunk be a sarokba, fürdőbe vagy pokróc alá, boruljunk kedvesünk ölelő karjába, vagy menjünk ki a kert végébe, és sírjunk.
Azontúl, hogy megkönnyebbülünk, lekerül vállunkról, végtagjainkról, mellkasunkról a nyomasztó súlyok, ráadásul egy kisebb sírás után az arcunk is kisimul. Távoznak szervezetünkből a felgyülemlett méreganyagok, megtisztul a szív és lélek is. Oldjuk fel könnyeinkkel a felgyülemlett feszültséget, és hagyjuk, hogy távozzanak, mielőtt azok testi góccá, konkrét betegséggé alakulnának.
Szakemberek szerint egy kiadós sírásnak legalább annyi pozitív hatása van a szervezetre, mint a kacagásnak. Bár úgy tűnik, hogy szomorúak vagyunk, de aki sírt már dühében, feszültségében, az tudja igazán, hogy mennyire meg lehet könnyebbülni. Ne fojtsuk el a sírást, hiszen különböző szervi panaszok okozójává válhat. Az ember csak akkor tudja magát teljes egészében elfogadni, hogy tud tiszta szívből nevetni és sírni is. Éljük meg teljességében a sírás tisztító és megkönnyebbülést okozó folyamatát.
