KezdőlapVilágMiután összevesztek a férjével, a feleség elment otthonról. Néhány nappal később ez...

Miután összevesztek a férjével, a feleség elment otthonról. Néhány nappal később ez a levél fogadta

-

Miután a férj hazatért a munkából, ismét úgy döntött, nyugodtan végignéz egy futball-mérkőzést. Eszébe sem jutottak a háztartásbeli vagy az apai kötelességek. Ma sem volt kedve ahhoz, hogy lefektesse a zajongó gyermekeit. Számára most is az a mérkőzés volt a világ.

De azon az estén minden megváltozott – a feleség, becsapva maga mögött az ajtót, elment otthonról. Betelt a pohár. Az utolsó csepp türelmét is elveszítette. A gyerekek az apjukkal maradtak, és ezennel a gondtalan férfi-élet hirtelen a feje tetejére állt.

Pár nappal később, a férj ezeket a sorokat címezte a feleségének.

„Kedvesem,

Néhány nappal ezelőtt összevesztünk. Alig vártam, hazaérjek, és a fáradalmaim kipihenjem. Mindössze 20:00 óra volt, én pedig semmire sem vágytam jobban, mint ledőlni a kanapéra, és nézni a meccset. Te ingerült voltál, rossz kedvű, és szintén fáradt. A gyerekek üvöltöttek, eszükbe sem jutott ágyba bújni. Mire én felhangosítottam a tévét, csak hogy ne halljam a kiabálást.

– Tényleg meg sem fordul a fejedben, hogy besegíts a gyereknevelésben? – kérdezted.

Mire én felháborodottan ezt válaszoltam: – Egész nap dolgoztam azért, hogy te itthon maradhass, és papás-mamást játszhass!

Ennyi elég is volt a veszekedéshez. Te sírtál, mert fáradt és sértődött voltál. Kiabáltál, hogy nem bírod ezt így tovább. Én pedig sok mindent a szemedre hánytam. Aztán, te kiviharoztál a lakásból, magamra hagyva a gyerekekkel.

Kénytelen voltam vacsorát készíteni nekik, és lefektetnem őket. Elviseltem a sírógörcseiket és a hisztirohamokat. Egész hosszú nap csak rohantam fel-alá a lakásban, még annyi időm se volt, hogy a WC-re kimenjek. Ugyanabban az időben melegítettem a tejet, öltöztettem a gyerekeket, takarítottam a konyhát. Egész nap a négy fal között voltam, és lehetőségem se adódott szót váltani valakivel, aki idősebb 10 évnél. Arra sem volt alkalmam, hogy asztalhoz üljek, és nyugodtan megreggelizzem, ebédeljek vagy vacsorázzak – megállás nélkül a gyerekekkel kellett foglalkoznom. Annyira kimerültem, hogy simán le bírtam volna aludni 20 órát is, megállás nélkül, dehát, hiú ábránd, hisz a kicsi éjjel is háromóránként ébresztett.

Átéltem nélküled két napot és egy éjszakát.

Most már mindent értek.

Értem, mennyire vagy fáradt. Értem, hogy anyának lenni egyenlő az önfeláldozással. Rádöbbentem arra, hogy lemondtál a szakmai és társasági életedről azért, hogy felneveld a gyerekeinket. Megértettem azt is, milyen, ha az anyagi helyzet nem tőled, hanem a társadtól függ. Megértem, mekkora áldozatot hozol, amikor visszautasítasz egy találkozót a barátaiddal. Hisz még aludni sincs időd! Megértem, hogy hiányzik az élet a lakás falain túl… Megértettem, hogy az anyáké a legtöbb felelősség. Sajnos senki sem veszi ezt észre – eddig én sem.

Nem azért írom ezeket a sorokat, hogy tudassam veled, mennyire hiányzol. Hanem mert nem akarom, hogy még egy nap elteljen anélkül, hogy hallanád ezeket a szavakat:

Csodállak! Az erődért, a bátorságodért és a kitartásodért!”

Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy iratkozz fel a hírlevelünkre!


Legfrissebb

Ez is érdekelhet