Fejével és mellúszójával érintette meg halva született borját, majd hosszú ideig szemtől szemben maradt mellette egy hosszúszárnyú bálna Ausztrália partjainál. A ritka jelenetről készült felvételeket most tudományos tanulmányban elemezték.
A kutatók szerint ez lehet az első részletesen dokumentált eset, amelyben egy felnőtt hosszúszárnyú bálna elpusztult utóda mellett mutatott hosszan tartó, gyászhoz hasonló viselkedést.
A megfigyelés 2025. július 17-én történt az ausztráliai Gold Coast közelében. Két, körülbelül 12–13 méter hosszú felnőtt bálna mozgott lassan ugyanazon a területen.
A feltételezett anya rövid merüléseket végzett, majd mindig szinte pontosan ugyanott bukkant ismét a felszínre.
A víz alatti felvételeken később egy négyméteresnél kisebb borjút találtak a tengerfenéken. Nem mutatott légzésre vagy mozgásra utaló jelet.
A bálnaanya megközelítette az elpusztult borjút, fejével és mellúszójával hozzáért, majd alkalmanként legalább egy percig szemtől szemben maradt vele.
A megfigyelők két órán keresztül látták a viselkedést. A következő két napon ugyanazon a területen ismét két felnőtt hosszúszárnyú bálnát figyeltek meg, ezért elképzelhető, hogy az anya továbbra is a közelben maradt.
Az állatok elpusztult társaikra vagy utódaikra adott reakcióit a kutatók halál utáni figyelmi viselkedésnek nevezik. Ilyenkor az állat megérinti, őrzi, hordozza vagy hosszabb ideig nem hagyja el az elpusztult egyedet.
Delfineknél és kardszárnyú delfineknél több hasonló esetet dokumentáltak. A sziláscetek közé tartozó hosszúszárnyú bálnáknál az ilyen megfigyelés rendkívül ritka.
A kutatók óvatosan fogalmaznak: vadon élő állatoknál nem lehet közvetlenül mérni a gyászt. A bálna viselkedése mégis erős anyai kötődésre és az elpusztult utód iránti tartós figyelemre utal.
