Scott Bailey története nem csupán egy ember küzdelméről szól, akinek meg kellett birkóznia a vakság terhével, hanem arról is, hogy hogyan találhatunk reményt és új célt az élet legnagyobb kihívásai közepette. A crewe-i férfi, aki ma már aranyérmes dzsúdós, egy pillanat alatt veszítette el a látását, ám ez a tragédia végül új irányt adott életének.
2019. február 28-a reggelén Scott még semmit sem sejtett arról, hogy élete gyökeresen megváltozik. Egy szokványos munkanapnak indult a tejgazdaságban, ám amikor a fejőházból kilépve a fény felé fordult, hirtelen furcsa fekete vércseppeket látott bal szemében.
„Mintha egy lávalámpa viaszát figyeltem volna, csak ez az én szememben zajlott” – emlékszik vissza. Bár fájdalommal nem járt, a látvány annyira ijesztő volt, hogy megpróbálta megrázni a fejét, remélve, hogy kitisztul a kép. Ehelyett a vér csak még jobban szétterjedt.
Felesége, Amanda azonnal kórházba vitte, ahol kiderült: diabéteszes retinopátia alakult ki nála. Ez az I-es típusú cukorbetegség egyik szövődménye, amely a magas vércukorszint miatt károsítja a retina vérereit. Bár Scott rendszeresen részt vett szűrővizsgálatokon, és lézeres kezeléseket is kapott, az állapota romlott. 2018 októberében sürgős műtétet javasoltak neki, de a kórház telítettsége miatt hónapokig várnia kellett. Mire a beavatkozásra sor került volna, már túl késő volt.
Scott bal szemére teljesen megvakult, míg a jobb szemével csak ködös formákat látott. Az élete gyökeresen megváltozott: kénytelen volt feladni szeretett munkáját, és napjai hosszú órákig tartó tétlenséggel teltek.
„Reggelente, amikor a feleségem elment dolgozni, és a lányaim iskolában voltak, egyszerűen csak ültem a konyhában. Nem mertem felállni, nehogy valami történjen” – mondja. A depresszió hatására még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében, de felesége és nagybátyja támogató jelenléte segített neki talpon maradni.
Scott élete akkor kezdett megváltozni, amikor 2020 szeptemberében egy vakvezető kutyát kapott. Milo, a két éves golden retriever, újra mozgásszabadságot adott neki. „Az első közös sétánk után mintha egy hatalmas teher esett volna le a vállamról. Többé nem éreztem magam fogyatékosnak, csak egy embernek, aki a kutyájával sétál” – meséli.
Milo mellett Scott visszanyerte önállóságát és új célokat talált. Tanulmányokba kezdett, és pszichoterápiából mesterfokozatot szerzett, ma pedig tanácsadóként segít másokon. Közben új szenvedélyt is talált: csatlakozott egy helyi dzsúdóklubhoz. Bár ő volt az egyetlen vak tag, a klub azonnal befogadta. „Amikor a szőnyegre léptem, a fogyatékosságom eltűnt” – mondja.
Scott hamarosan versenyezni kezdett, és kiemelkedő eredményeket ért el. 2024 júniusában aranyérmet nyert a horvátországi Európai Judo Szövetség egyik versenyén. Most egy még nagyobb cél lebeg a szeme előtt: részt venni a 2028-as Los Angeles-i paralimpián.
Scott története nemcsak a kitartás erejét példázza, hanem azt is, hogy mindig van lehetőség a változásra. „Korábban nem voltam olyan ember, aki szívesen kért segítséget. Most viszont tudom, hogy nem szabad félni kérdezni, mert sosem tudhatod, milyen ajtók nyílnak meg előtted” – mondja.
