Egy teljesen feketébe burkolt tárgyalóban ülve, saját temetési daláról beszélve mutatkozik be Sam Grice: „Én vagyok a halál-srác” – mondja félig viccesen, miközben az AC/DC „Back in Black” című számát választja búcsúdallá. A 37 éves vállalkozó azonban nem a sokkolásra épít: munkája lényege, hogy segítsen az embereknek felkészülni az élet legnehezebb, mégis elkerülhetetlen pillanatára.
Az általa vezetett Octopus Legacy nevű vagyontervezési cég nemcsak jogi dokumentumok elkészítésében segít, hanem abban is, hogy semmi ne maradjon kimondatlanul. A gyakorlat azonban hamar megmutatta: az emberek halállal kapcsolatos elképzelései sokszor egészen váratlan irányt vesznek – írja a Metro.
Az egyik legkülönösebb kérés, amellyel találkozott, messze túlmutatott a hagyományos temetési szokásokon.
„Az egyik korábbi ügyfelünk azt akarta, hogy a hamvait olvadt sajttal keverjék össze, ágyúgolyóvá formálják, és kilőjék a Temzére, miközben egy teljes dudászenekar áll az ágyú mögött, és skót zenét játszik” – meséli Sam. „Ha ez nem sikerül, azt akarta, hogy a hamvait keverjék össze sajttal, és öntsék le a WC-be, miközben a Spotify-on zene szól.”
A meghökkentő ötletek mögött azonban gyakran egy közös szándék húzódik: a halál súlyát valamilyen módon oldani. Sam szerint a humor ebben kulcsszerepet játszhat. Úgy látja, a nevetés segíthet feldolgozni azt, amit sokan kimondani sem mernek.
Nem ritka a történelem ihlette kívánság sem. „Gyakran kapunk olyan kérést, hogy viking máglyán égessenek el, tűzzel és nyílvesszőkkel” – mondja. Ezek a vágyak azonban többnyire nem valósíthatók meg, hiszen a szabadtéri máglyás hamvasztás törvénybe ütközik. Ennek ellenére sokan ragaszkodnak a szimbolikához, még ha csak a hangulat szintjén is.
Mások inkább a hagyományos temetést választják, de ott is szeretnének kitűnni. „Volt valaki, aki Batmannek öltözve akarta, hogy eltemessék” – idézi fel nevetve.
A furcsa kérések mellett azonban egészen megható történetek is felszínre kerülnek. Volt, aki almafát kért emlékére, hogy a családja minden évben almás crumble-t készíthessen belőle. Mások háziállataik jövőjéről gondoskodnak részletesen.
„Sokan nagyon fényűző életet terveznek a halála után az állataik számára – azt akarják, hogy gondoskodjanak a kedvencükről” – mondja. „Egyikük azt kérte, hogy etessék őket kiváló minőségű emberi étellel, és naponta simogassák meg őket.”
A legmélyebb hatást mégsem ezek a kívánságok gyakorolják rá, hanem azok az üzenetek, amelyeket az emberek hátrahagynak szeretteiknek. Sam számára ez különösen személyes kérdés: édesanyját tíz évvel ezelőtt, teljesen váratlanul veszítette el.
„Amikor anya meghalt, az nagyon váratlanul történt, reggeli sétája közben elütötte egy autó” – mondja. „Még csak 60 éves volt. Reggelit készítettem, amikor a nővérem felhívott. Az az érzés, hogy soha többé nem látod az anyádat, és ezt senkinek nem kívánnám.”
A gyász első heteiben szinte automatikusan működött: „Autopilótán működve kezeltem a gyászt, és ez megbénított.”
A legnehezebb számára az, hogy nem maradtak hátra személyes üzenetek: nem tudja, mit tanácsolna neki az édesanyja, vagy mi volt a kedvenc étele.
Ezért különösen fontos számára, amit másoknál lát.
„Egy férfi szerelmes levelet írt a feleségének, amelyet azt akarta, hogy halála után évekkel később osszanak meg vele” – meséli. „Sok üzenetet olvastam anyáktól és apáktól a gyermekeiknek, ami nagyon megható. Én nem kaptam ilyesmit, ezért számomra nagyon szép látvány.”
A cég ezért nemcsak jogi dokumentumokkal dolgozik, hanem az érzelmi örökség megőrzésére is hangsúlyt fektet. Ennek része az úgynevezett hagyatékdoboz, amely segít rendszerezni mindazt, amit valaki maga után szeretne hagyni.
„Ügyfeleink körülbelül 30%-a vesz igénybe hagyatékdobozt” – mondja. „Ez arra ösztönzi az embereket, hogy hagyjanak hátra emlékeket, hangüzeneteket – magukról szóló jegyzeteket vagy tanácsokat, amelyeket továbbadni szeretnének.”
Az ötlet egy személyes történetből született: egy kolléga nagyapja egy „Amikor már nem leszek” mappát hagyott hátra, amelyben a temetés részleteitől egészen hétköznapi tanácsokig minden szerepelt.
A doboz egyik legkülönlegesebb eleme a diktafon, amely lehetővé teszi, hogy az emberek saját hangjukon üzenjenek a jövőnek. „Ha felvehetnék valamit, és hallgathatnám anyám tanácsait, miközben ő már nincs itt, az csodálatos lenne” – mondja Sam.
Számára az örökség nem elsősorban anyagi kérdés. Egy kézzel írt receptkönyv, amelyet édesanyja hagyott rá, többet jelent bármilyen vagyonnál.
„Azok a gyerekkori kedvenc receptjeim vannak benne, mindet ő írta kézzel. Öt takaróba csomagolva az ágyam alatt van elrejtve. Mindig azt mondom az embereknek, meglepődnének, mi mindennek van értéke, miután elmentek.”
Sokan úgy gondolják, nincs mit hátrahagyniuk. Sam tapasztalata azonban ennek az ellenkezőjét mutatja. „Sok ember, aki végrendeletet ír, azt gondolja, hogy már nincs semmije, nincs szüksége végrendeletre, de rengeteg olyan dolog van, amit továbbadhat, és ami többet jelent, mint a pénz” – mondja.
