Rob Lowe 1983-ban tett szert hírnévre, amikor szerepet kapott Francis Ford Coppola The Outsiders (A kívülállók) című filmjében. Ez egy felnőtté válásról szóló filmdráma volt Emilio Estevez, Tom Cruise és Matt Dillon főszereplésével, és Lowe számára ez a szerep maga volt a valóra vált álom.
Ahogy karrierje az 1985-ös St. Elmo’s Fire (Szent Elmo tüze) című film után robbanásszerűen beindult, a színész valóban a csúcsra tört.
Még évekig azonosult a filmben alakított karakterével, „a szerethető szélhámos” Billy Hicksszel. „Annyira azonosultam vele – a vad, szórakoztató, rock and roll, kicsapongó, aranyszívű fickóval, hogy dióhéjban ez jellemzi a 20-as éveim elejét” – mondta.
A színész először fel sem fogta azt a hisztérikus rajongást, ami egyik napról a másikra körülvette. „Csak éreztem, hogy a felém irányuló jóindulat nem igazán rólam szól, mert én nem változtam meg.” – mondta. „Egy része nyilván nagyon szórakoztató volt. Amikor még a Santa Monica Gimnáziumba jártam, alaposan át kellett gondolnom, kit hívok meg az iskolai bálba, mert nem akartam, hogy kikosarazzanak. Egy évvel később az emberek betörtek a házamba, és ellopták a fehérneműmet.” Arra a kérdésre, hogy mégis mennyi fehérneműjét lopták el, azt felelte: „Eleget ahhoz, hogy észrevegyem.”
Innentől kezdve számos filmben szerepelt, és karrierje a csúcson volt, de Lowe régóta sejtette, hogy eljön a számonkérés napja. „Emlékszem, hogy néztem a Shampoo (Sampon) című filmet, és amikor láttam, hogy Warren Beatty magára maradt és összetört a végén, úgy éreztem: így fog alakulni az én életem is, ha nem szedem össze magamat” – emlékszik vissza. „Sok évbe telt, mire végre összeszedtem magamat, de mindig is attól tartottam, hogy egyedül maradok. Az intimitás életem késői szakaszáig nem volt igazán része az életemnek.”
Ahogy az várható volt, 1990-ben, 26 éves korában elérte a mélypontot. Amikor egy szokásos éjszakai buli után hazaért, egy üzenet várta az anyjától, amiből megtudta, hogy a nagyapja szívrohamot kapott. Az anyja könyörgött neki, hogy vegye fel a telefont. De ő nem válaszolt a hívásra.
Ehelyett azt mondta: „Emlékszem, hogy bementem a fürdőszobába, bámultam magamat a tükörben, és a következő volt a gondolatmenetem: Innod kell ebből az üveg Cuervo Goldból, hogy el tudj aludni, hogy aztán amikor felébredsz, meg tudj birkózni ezzel. Az összes dolog közül, ami az életemben történt, ez volt az a dolog, ami rádöbbentett, hogy nem lehet így élni. 48 órával később elmentem az elvonóra.”
Addigra Lowe már készen állt arra, hogy megváltoztassa az életét.
Lowe 1990-ben, a Bad Influence (Halálos barátság) című film forgatásán ismerte meg Sheryl Berkoffot. Azonnal tudta, hogy különleges kapcsolatról van szó. Életében először érezte úgy, hogy valaki igazán „látja” őt. „Úgy éreztem, hogy ha valaha is sikerül bárkivel működőképessé tennem ezt, akkor az Sheryl. Az alkohol és a kábítószer csaknem lehetetlenné tették volna ezt” – mondta.
1991-ben házasodtak össze, 1993-ban megszületett első fiuk, Matthew, majd két évvel később a második, John Owen.
„Boldog vagyok, hogy azt az életet éltem, amit, mert nem bántam meg semmit, de nagyon is készen álltam arra, hogy iskolai fociedző legyek, töklámpásokat faragjak Halloweenkor, könyveket olvassak, és szerdánként meleg ebédet szolgáljak fel” – mondta Lowe, aki 2022 májusában ünnepli a józansága 32. évfordulóját. „Nagyon, nagyon szerettem minden egyes percét.”
Lowe keményen dolgozott a szakmai és személyes egyensúly megteremtésén.
„26 éves koromig minden időmet a karrierembe fektettem. 26 éves koromtól kezdve magamba fektettem mindent; a spiritualitásomba, a felépülésembe, a házasságomba, a családomba. Sok része baromi nehéz volt. És senkinek sincs tökéletes élete… de hálás vagyok mindezért” – mondta.
