Az 1915-ös mexikói forradalom idején Wenseslao Moguel közlegény fogságba került, és ügyének tárgyalása nélkül halálra ítélték.
A falhoz állított férfi 8 golyót kapott, majd földre zuhant. A kilencedik golyó alig egy méterről a tarkóját találta el, és “normális” esetben ez kellett volna végezzen vele. Wenseslao azonban nem sérült meg súlyosan, és nem halt meg, mint ahogy az elő volt írva neki.
A földön feküdt, és lélegzetét visszatartva halottnak tettette magát. Egy tömegsírba dobták, ahonnan erejét összeszedve, tiszta véresen mászott ki, miután elcsendesedett körülötte minden. A várostól nem messze egy elhagyatott házban bújt el, és magányosan élte az életét, közben pedig senki sem gondolta volna, hogy megmenekült.
1937-ben úgy döntött, hogy felfedi magát, és vállalja a nyilvánosság előtt, hogy életben van. Az eltorzult arcú férfit a tévéműsorokban csodaként emlegették, mindenki csak “a kivégezett”-ként emlegette.
Moguel nemzeti hőssé vált, a helybeliek tisztelettel tekintettek rá, egy rádióműsor segítségével mutatták be, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg a minden idők legcsodálatosabb túlélőjét.
Moguel 85 éves korában hunyt szülőföldjén, időskori elgyengülésben.
