Az afrikai karmosbékák története egyszerre különös tudományos sikertörténet és komoly ökológiai figyelmeztetés. Az egykor orvosi rendelőkben használt kétéltűek ma már a világ számos pontján invazív fajként okoznak egyre nagyobb problémát, miközben egy halálos gombás fertőzés terjesztésével is összefüggésbe hozzák őket – írja a Discover Magazine.
A lapított testű, rendkívül ellenálló Xenopus laevis eredetileg a szubszaharai Afrikából származik. Bár első pillantásra ártalmatlannak tűnhetnek, erős karmaikkal képesek széttépni zsákmányukat, alkalmazkodóképességük pedig szinte megállíthatatlanná teszi őket a természetben.
A faj neve évtizedeken keresztül szorosan összefonódott az orvostudománnyal. Az 1930-as évektől kezdve világszerte használták őket terhességi tesztekhez, miután a kutatók felfedezték, hogy a terhes nők vizelete ovulációt vált ki a nőstény békáknál. Ha az állat rövid időn belül petéket rakott, a teszt pozitívnak számított.
A módszer olyan népszerűvé vált, hogy sok rendelőben egész akváriumokat töltöttek meg ezekkel a békákkal. Később a modern terhességi tesztek kiszorították ezt az eljárást, ám a Xenopus laevis továbbra is fontos szerepet kapott a tudományos kutatásokban. A kutatók embrionális fejlődést, regenerációt és genetikai folyamatokat vizsgáltak velük, miközben egyre többen tartották őket háziállatként is.
A problémák akkor kezdődtek, amikor a laboratóriumokból vagy otthonokból példányok kerültek a természetbe. Egyes esetekben embriókat és biológiai anyagokat a csatornarendszerbe dobtak, máshol a tulajdonosok egyszerűen szabadon engedték az állatokat.
Ennek következtében a világ több pontján invazív populációk alakultak ki. Az Egyesült Államokban például kutatóközpontok környékén is elszaporodtak, köztük a Stanford Egyetem közelében. A hatóságok évekig próbálták visszaszorítani őket különféle módszerekkel, de kevés sikerrel. A békák képesek túlélni extrém körülmények között is, gyakran csatornákba húzódnak vissza, vagy alkalmazkodnak a kiszáradó vizekhez.
A szakértők szerint azonban nem csupán az invazív terjedésük jelent veszélyt. Ezek a kétéltűek hordozhatják a Batrachochytrium dendrobatidis nevű mikroszkopikus gombát is, amely a chytridiomycosis nevű halálos betegséget okozza. A fertőzés világszerte súlyosan megtizedelte a kétéltűállományokat, és számos faj kihalásához járulhatott hozzá.
Miközben az afrikai karmosbékák maguk gyakran tünetmentesek maradnak, más fajokra könnyedén átterjeszthetik a fertőzést. Ez különösen veszélyessé teszi őket az érzékeny ökoszisztémákban.
Ráadásul opportunista ragadozóként szinte mindent elfogyasztanak, ami kisebb náluk: apró halakat, más kétéltűeket, sőt saját fajtársaikat is. Jelenlétük így felboríthatja az élőhelyek természetes egyensúlyát, miközben csökkenti az őshonos fajok számára elérhető táplálékot és erőforrásokat.
Több régióban már betiltották háziállatként való tartásukat, de ahol egyszer megtelepedtek, rendkívül nehéz megszabadulni tőlük. A természetben ráadásul nehéz megfigyelni és tanulmányozni őket, ami tovább bonyolítja a terjedésük elleni védekezést.
A Xenopus laevis így mára különös szimbólummá vált: egy állattá, amely egykor fontos szerepet játszott az orvostudomány fejlődésében, ma viszont világszerte komoly ökológiai fenyegetésként tartják számon.
