Nagyszüleink kamrájában alma, körte, szilva és dió sorakozott, a tél különleges csemegéjét pedig sok családban a narancs jelentette. Ma elég besétálnunk egy nagyobb élelmiszerüzletbe, és olyan gyümölcsökkel találkozhatunk, amelyek néhány évtizede még egy botanikai album lapjain is különlegességnek számítottak.
A mangó és az avokádó már szinte hétköznapi, a sárkánygyümölcsöt, a rambutánt vagy a csillag alakú karambolát azonban sokan még mindig bizonytalanul forgatják a kezükben. Vajon mikor érett? Meg kell hámozni? A magja is ehető? És egyáltalán milyen ízre számítsunk?
Összegyűjtöttünk tíz egzotikus gyümölcsöt, amelyek új színeket, illatokat és ízeket hoztak a magyar konyhába.
1. Mangó – az édes, illatos klasszikus
A mangó Indiából és Dél-Ázsia más területeiről indult világhódító útjára. Héja a fajtától függően zöld, sárga, narancssárga vagy piros lehet, ezért az érettségét nem érdemes kizárólag a színéből megítélni.
A jó mangó enyhe nyomásra kissé enged, a száránál pedig kellemes, gyümölcsös illata van. A közepén lapos, nagy mag található, ezért legegyszerűbb a mag két oldalán levágni a gyümölcshúst, majd kockákra bevagdosni.
Íze az őszibarack, az ananász és a sárgabarack aromáját idézheti. Turmixokhoz, gyümölcssalátákhoz és desszertekhez is illik, de csípős szószok és húsételek mellett is érdekes lehet.
2. Avokádó – a gyümölcs, amelyet inkább zöldségként használunk
Botanikailag az avokádó gyümölcs, mégis leggyakrabban sós ételekben találkozunk vele. Krémes húsa pirítósra kenve, salátában vagy guacamolé formájában a legismertebb.
A kemény avokádót érdemes szobahőmérsékleten érlelni. Akkor használható, ha enyhe nyomásra enged, de még nem süpped be. Felvágás után a húsát citrom- vagy limelével lehet megóvni a gyors barnulástól.
Nagy magját és héját nem fogyasztjuk. A pép lágy, enyhén diós ízű, ezért azok is kedvelhetik, akik az édes trópusi gyümölcsöktől ódzkodnak.
3. Papaja – lágy és dinnyére emlékeztető
Az érett papaja héja sárgás-narancssárga, húsa pedig puha és édes. Íze valahol a sárgadinnye és az őszibarack között helyezkedik el, bár az éretlen vagy túl sokáig tárolt példányok kevésbé kellemes aromájúak lehetnek.
A gyümölcsöt hosszában ketté kell vágni, a közepén található fekete magokat pedig kanállal eltávolítani. A hús önmagában is fogyasztható, de egy kevés lime-lé különösen jól kiemeli az ízét.
A zöld, még éretlen papaját Délkelet-Ázsiában zöldségként használják, például fűszeres salátákhoz.
4. Maracuja – ráncosan a legfinomabb
A maracuja, vagyis a passiógyümölcs első pillantásra nem feltétlenül tűnik étvágygerjesztőnek. Amikor a héja ráncossá válik, sokan azt gondolják, hogy a gyümölcs már romlásnak indult. Valójában gyakran éppen ekkor a legédesebb és legaromásabb.
Felvágás után a zselés gyümölcshúst a ropogós magokkal együtt lehet kikanalazni. Íze intenzíven illatos, savanykás és édes egyszerre. Jól illik joghurthoz, sajttortához, fagylalthoz, limonádéhoz és koktélokhoz.
A maracuja már Magyarországon sem csupán különleges üzletekben bukkan fel: a nagyobb áruházláncok egzotikus kínálatában is megjelenik.
5. Sárkánygyümölcs – látványosabb, mint amilyen erős az íze
A pitaja vagy sárkánygyümölcs élénk rózsaszín, pikkelyes héja szinte meseszerű külsőt kölcsönöz neki. Belseje lehet fehér, rózsaszín vagy vörös, apró fekete magokkal.
A látványos külső ellenére az íze általában meglehetősen visszafogott. Enyhén édes, frissítő, némileg a kivi és a körte keverékére emlékeztethet.
Félbevágva kanállal lehet elfogyasztani, de a héja nem ehető. Hidegen, gyümölcssalátában vagy turmixban a legkellemesebb.
6. Licsi – apró gyümölcs virágos illattal
A licsi durva, rózsaszínes-piros héja alatt fehér, áttetsző és rendkívül lédús gyümölcshús rejtőzik. Illatát gyakran rózsához vagy más virágokhoz hasonlítják, íze édes, enyhén savanykás.
A héjat kézzel le lehet fejteni, a közepén található barna magot azonban el kell távolítani. A licsit frissen, gyümölcssalátában vagy desszertek részeként fogyaszthatjuk, de konzervként és különböző italokban is gyakran találkozhatunk vele.
7. Rambután – a licsi bozontos rokona
A rambután úgy néz ki, mintha egy licsi hosszú, puha tüskéket növesztett volna. A neve a maláj „rambut”, vagyis haj szóból ered.
Héját kézzel vagy késsel lehet felnyitni. Belül fehéres, lédús gyümölcshús található, amelynek íze a szőlő és a licsi aromájára emlékeztet. A közepén lévő magot nem szabad a gyümölcshússal együtt lenyelni.
Magyarországon frissen még ritkábban kapható, de egzotikus élelmiszereket forgalmazó üzletekben és időszakos kínálatokban már felbukkanhat.
8. Karambola – a gyümölcs, amelyből csillagok születnek
A karambola másik neve csillaggyümölcs, mivel keresztben felszeletelve minden darabja ötágú csillagot formáz. Vékony, viaszos héja is ehető, így alapos mosás után nem szükséges meghámozni.
Íze frissítő, savanykás-édes, némileg az alma, a szőlő és a citrusfélék keverékére emlékeztethet. Saláták, italok és desszertek látványos díszítőeleme.
Fontos azonban, hogy vesebetegség esetén a karambola fogyasztása veszélyes lehet. Több brit egészségügyi intézmény, köztük a North Bristol NHS Trust is azt tanácsolja a vesebetegeknek, hogy teljesen kerüljék ezt a gyümölcsöt.
9. Fizálisz – az apró, lampionba csomagolt gyümölcs
A fizáliszt földicseresznye, perui földicseresznye vagy inkabogyó néven is ismerhetjük. A kis narancssárga termést vékony, papírszerű burok veszi körül, amely egy lampionra emlékeztet.
A burkot el kell távolítani, a gyümölcsöt pedig meg kell mosni. Íze egyszerre savanykás és édes, némileg az ananász, a paradicsom és a citrusfélék találkozására emlékeztet. Sütemények díszítésére, gyümölcssalátába vagy egyszerűen önmagában is használható.
Csak az érett, élénk színű termést érdemes elfogyasztani.
10. Pomelo – a citrusfélék óriása
A pomelo hatalmas grépfrútnak tűnhet, de általában kevésbé keserű és enyhébb ízű. Vastag héja és fehér szivacsos rétege miatt a méretéhez képest meglepően kevés gyümölcshúst rejt.
A külső héj eltávolítása után a gerezdeket borító vastag hártyát is érdemes lehúzni. A gyümölcshús lehet halványsárga vagy rózsaszín, íze pedig édes-savanykás, frissítő.
Önmagában, salátában vagy ázsiai ételek mellett is fogyasztható.
Ami nagyszüleinknek ritkaság volt, nekünk már természetes
Az egzotikus gyümölcsök magyarországi elterjedése nem egyik napról a másikra történt. A déligyümölcsök közül először a citrom, a narancs és a banán vált szélesebb körben ismertté, később pedig megjelent a kivi, az ananász, a mangó és az avokádó is.
Jól mutatja a változást, hogy a Központi Statisztikai Hivatal háztartási fogyasztási adatai között a banán már külön kategóriaként szerepel, míg a ritkább trópusi termések többsége még az „egyéb gyümölcs” csoportba kerül.
Az egzotikus ízek ráadásul akkor is beléptek a magyar háztartásokba, ha magát a friss gyümölcsöt még nem mindenki kóstolta. A mangó, a guava, a maracuja, a papaja és a licsi ma már gyümölcslevekben, joghurtokban, teákban és édességekben is gyakran megjelenik.
Hogyan kerüld el a csalódást?
Az importált gyümölcsöket sokszor még éretlen állapotban szedik le, hogy kibírják a hosszú szállítást. Emiatt egy kemény, illat nélküli mangó vagy avokádó nem feltétlenül rossz, csupán még érnie kell.
Vásárláskor figyeld meg, hogy a gyümölcs héja ép-e, nincs-e rajta penész, nedves folt vagy mély sérülés. Felvágás előtt akkor is mosd meg, ha a héját nem eszed meg, mert a kés a szennyeződéseket a gyümölcshúsra viheti.
Első kóstoláskor érdemes egyetlen darabot vásárolni. Az egzotikus külső nem garantálja, hogy az íz is erőteljes lesz: a sárkánygyümölcs például látványos, de sokkal visszafogottabb, mint a maracuja vagy a mangó.
A globális kereskedelemnek köszönhetően ma már néhány óra alatt végigkóstolhatjuk fél világ gyümölcseit. Ami egykor elérhetetlen luxusnak tűnt, az ma egy bevásárlásnyi távolságra került – már csak azt kell megtanulnunk, hogyan válasszuk ki és fogyasszuk el.
