A medvehagyma, amit népiesen néha vadfokhagymaként is emlegetnek erdős területeken nő gyakorlatilag egész Európában. Levelei enyhén fokhagyma illatúak és ízűek, és rendkívül egészségesek, különösen nyersen fogyasztva, például salátákban. A friss, zsenge leveleket, márciusban, áprilisban lehet begyűjteni.
Latin neve Allium ursinum, ami szó szerint medvefokhagymát jelent, és arról kapta, hogy a medvék is előszeretettel fogyasztják. Erdőkben, ligetekben nő, az enyhén savas talajt és a nedvességet kedveli.
A medvehagyma a tavaszi hónapok egyik leghatásosabb gyógy- és fűszernövénye, ami természetes módon megtisztítja a szervezetet a méreganyagoktól és erősíti az immunrendszert.
Levelei hosszúak, fényesek, a virágok fürtösek, kicsik és fehérek. Gyógy- és fűszernövényként is közkedvelt.
Gasztronómiai és terápiás célokra a tavasszal leszedett levelek frissen a legalkalmasabbak, mivel szárítva sokat veszít jótékony tulajdonságaiból. Ugyanakkor a hagymája is értékes, amit augusztustól októberig lehet begyűjteni.
Levelei a fokhagymához hasonló összetevőket tartalmaznak, például allicint, ami a hagymaformák családjához (Alliaceae) tartozó fokhagymából származtatható szerves kénvegyület, és ez adja a nemzetségbe tartozó növények jellegzetes illatát és ízét.
Rendkívül gazdag vitaminokban, és olyan hatóanyagokban, amik elpusztítják az emésztőrendszer kórokozóit; így gyakorlatilag a szervezet fertőtlenítője. Ahogy a növény öregszik, az íze csípősebbé válhat.
Ugyanakkor karotinoidokat, A- és C-vitamint, B-komplex vitaminokat, illóolajakat, ásványi sókat, kalciumot, vasat, foszfort, nátriumot, magnéziumot, rezet és fehérjéket is tartalmaz.
Tisztító, méregtelenítő, fertőtlenítő, vírusölő, antimikrobiális, immunerősítő, vérnyomáscsökkentő hatása van, perifériás értágító, csökkenti a koleszterinszintet, vérhígító hatása van, megakadályozhatja a trombózist, ugyanakkor köhögéscsillapítóként is kiváló.
Főzet formájában alkalmas a magas vérnyomás, érelmeszesedés kezelésére, a koleszterinszint normalizálására, de serkenti az epe és a máj működését is, hatásos felső légúti betegségek, álmatlanság, szédülés, depresszió, köszvény, szívbetegség, gyomor-bélrendszeri panaszok, vérhas, bélparaziták, tüdőbetegségek, influenza és fejfájás esetén is.
Külsőleg borogatás formájában enyhíti a krónikus bőrelváltozások, például herpesz, kelések, ekcéma vagy reumás fájdalmak tüneteit.
Ha saját magunk gyűjtjük be, nem árt óvatosnak lenni, mivel azok nagyon hasonlítanak a gyöngyvirág levelire – ez pedig rendkívül mérgező. A gyöngyvirág levelei azonban valamivel fényesebbek, a medvehagyma levelének pedig, ha összemorzsoljuk az ujjaink között, jellegzetes fokhagyma szaga van, így tudjuk megkülönböztetni a két növényt.
Arra is figyelni kell, hogy ne a gyökerével együtt tépjük ki a növényt, hogy regenerálódni tudjon. Egy friss medvehagymás salátához körülbelül egy maréknyi levélre van szükségünk, ezt mossuk meg, vágjuk apróra, és helyezzük egy tálba. Keverjük össze egy teáskanál almaecettel, egy csipet sóval és fél teáskanál olajjal, és frissen fogyasszuk.
Ha medvehagyma-kúrát szeretnénk tartani, érdemes minden reggel, első étkezésként elfogyasztani ezt a salátát. Bár meglehetősen erős fokhagyma illata van, fogyasztás után mégsem lesz kellemetlen szaga a leheletünknek, ami nagy előny lehet a fokhagymához képest.
A medvehagymával kapcsolatban ugyanakkor van néhány ellenjavallat is: a fogyasztása nem ajánlott például szoptató kismamáknak, mert megváltoztatja az anyatej ízét. Ugyanakkor azoknak is óvatosnak kell lenniük, akiknek érzékeny a gyomruk vagy a vastagbelük, bár az emésztőrendszer jobban tolerálja, mint a fokhagymát.
