A legendás kaszkadőr, Felix Baumgartner siklóernyőzés közben halt meg Olaszországban, 56 éves korában. A helyi média szerint a Fermo melletti Porto Sant’Elpidióban egy üdülőhely medencéjébe zuhant, miután a feltételezések szerint a levegőben szívmegállást szenvedett. A balesetben a szálloda egyik alkalmazottja is megsérült, a nőt kórházba szállították, de nem súlyos az állapota.
Felix Baumgartner akkor vált világszerte ismertté, amikor 2012-ben egy merész ugrást hajtott végre a Red Bull Stratos projekttel: 39 kilométeres magasságból ugrott le, és áttörte a hangsebességet.
A közel 13 évvel ezelőtti ugrás, amire Baumgartner 6 évig készült, egy csapásra világhírűvé tette az osztrák extrém sportolót, akit „Fearless Felixnek”, vagyis Rettenthetetlen Félixnek is neveztek.
2012. október 14-én 39 045 méterről ugrott ki, 1342,8 km/h sebességgel zuhant a Föld felé a hangsebesség 1,24-szeresét elérve, 4 perc 19 másodpercet töltött szabadesésben, és végül sikeresen földet ért.
„Ott álltam a világ tetején egy kapszulán kívül az űrben, a sztratoszférában. Körülnéztem, az ég felettem teljesen fekete volt” – mondta akkor Baumgartner a CNN Sportsnak – „Tényleg próbáltam átélni azt a pillanatot.”
Több mint nyolcmillió ember nézte végig élőben a látványos mutatványt. „Néha fel kell menned, hogy megértsd, milyen kicsi vagy. Most hazamegyek” – mondta akkor Baumgartner.
Az ugráshoz egy rendkívül kényelmetlen űrruhát kellett viselnie, amihez nehezen szokott hozzá.
Mivel a kaszkadőr csak a saját lélegzetét hallotta, és úgy érezte, teljesen el van vágva a világ többi részétől, amikor viselte, sportpszichológusok és pszichiáterek segítségét vette igénybe, hogy segítsenek neki megteremteni a mentális állóképességet, amire szüksége volt, hogy hosszabb ideig viselni tudja az űrruhát.
De nem a ruha volt az egyetlen nehézsége a felkészülésnek: meg kellett építeni azt a szerkezetet is, ami feljuttatta őt az űr szélére. Felix Baumgartner egy hatalmas, héliummal töltött hőlégballonnal jutott fel az űrbe, ami nagyobb volt, mint 30 focipálya, ráadásul az anyaga rendkívül vékony volt, és könnyen elszakadhatott, így körülbelül 20 emberre volt szükség ahhoz, hogy óvatosan mozgatni lehessen.
Az ugrás első része semmihez sem hasonlított, amire Felix korábban vállalkozott, és nem is tudott felkészülni rá. Az ejtőernyőzés az űrben nem olyan, mint egy normál ejtőernyőzés – nem ugyanazok a gravitációs szabályok érvényesek -, így több mint négy percig teljes szabadesésben volt, egyre növekvő sebességgel pörögve egyik irányba, majd a másikba. Mivel erre a szakaszra egyszerűen lehetetlen volt felkészülnie, ezt találta a legijesztőbbnek.
„Ez egy nagyon riasztó pillanat volt, mert nincs semmilyen protokoll” – mondta az ugrásról, amelynek során elérte a 1342,8 km/órás sebességet, miközben a föld felé zuhant. „Olyan, mintha szél nélkül vitorláznál, ami azt jelenti, hogy a képességeid nem működnek.”
Végül a körülmények visszatértek az ismerőshöz, így jobban bele tudott merülni az élménybe, és amikor kinyitotta az ejtőernyőt, az űrruhája sisakját is ki tudta nyitni, így órák óta először lélegezhetett be igazi levegőt.
A földre érve meg kellett várnia, hogy nyugtázzák a rekordkísérletét, vagyis azt, hogy valóban sikerült átlépnie a hangsebesség határát. „Abban a pillanatban nagyon boldog és elégedett voltam, mert számomra a hangsebesség megdöntése emberként, elsőként a történelemben, mindenképpen jelentős dolog volt” – mondta a CNN-nek.
