A házi kolbász készítése hosszú múltra visszatekintő hagyomány, különösen a téli ünnepeket megelőző időszakban. Eredetileg a hús tartósítása miatt alakult ki ez a szokás, és bár manapság már jóval kevesebben vágnak disznót, és sokan ma már a hentesnél szerzik be az alapanyagot, a kolbászöltés szokása mégis fennmaradt.
A házi kolbászok régiónként, sőt, akár családonként is különbözhetnek fűszerezés szempontjából, és a receptek generációról generációra öröklődhetnek.
Ebben a receptben a fokhagyma és a csombor különleges ízt ad a kolbásznak, a csontleves pedig a tökéletes állaghoz járul hozzá.
Hozzávalók
- 2 kg sovány sertéshús;
- 300 g friss szalonna;
- 10 gerezd fokhagyma, apróra vágva;
- 2 teáskanál szárított csombor;
- 1 teáskanál édes paprika;
- 1 teáskanál őrölt fekete bors;
- 1 teáskanál só (vagy ízlés szerint);
- 150 ml koncentrált csontleves (hűtött, de folyékony);
- Disznóbél a töltéshez;
A húst és a szalonnát vágjuk kisebb darabokra, majd daráljuk le. Tegyük a darált húst egy nagy tálba, és adjuk hozzá a zúzott fokhagymát, a csombort, a paprikát, a borsot és a sót. Fokozatosan öntsük hozzá a csontlevest, és keverjük jól össze, amíg homogén masszát nem kapunk.
A csontleves segít, hogy a kolbász szaftosabb legyen.
Ha biztosra akarunk menni az ízesítésben, megsüthetünk egy kisebb darabot egy serpenyőben, hogy megkóstoljuk, és szükség esetén még fűszerezhetjük a masszát.
Ezután elkezdhetjük tölteni a kolbászokat, figyelve arra, hogy se túl kemények, se túl puhák ne legyenek. A kész kolbászokat akasszuk hűvös, jól szellőző helyre, és hagyjuk 24-48 órán át állni. Ezalatt összeérnek az ízek, és egy kicsit száradnak a kolbászok.
A kolbászokat azonnal megsüthetjük, tartósítás céljából füstölhetjük vagy lefagyaszthatjuk. Füstölés esetén a legjobb íz érdekében érdemes bükk- vagy cseresznyefát használni.
