Kívül aranybarnára sült, enyhén ropogós, belül puha és levegős, a zamatos szilva, illatos rozmaring és egy kevés méz pedig igazi őszi fogássá teszik. Ez a szilvás focaccia, amely egyszerre idézi meg az olasz pékségek hangulatát és az őszi gyümölcsök gazdag ízvilágát.
A focaccia az olasz konyha egyik legismertebb kenyérféléje. Jellegzetessége az olívaolajjal gazdagított, puha tészta, amelynek felszínébe sütés előtt ujjbeggyel apró mélyedéseket nyomnak. Ezekben megül az olívaolaj, a fűszerek és a feltétek íze, miközben a kenyér széle kellemesen ropogósra sül.
Bár a focacciát leggyakrabban rozmaringgal, olajbogyóval vagy paradicsommal készítik, a gyümölcsös változatok is izgalmasak lehetnek. A szilva különösen jól illik hozzá: sütés közben megpuhul, levet enged, édességét pedig szépen ellensúlyozza a rozmaring karakteres aromája és a tengeri só.
Az eredmény valahol a hagyományos kenyér és egy rusztikus, gyümölcsös sütemény között helyezkedik el. Nem túl édes, ezért reggelire, uzsonnára, de akár sajtok mellé is remek választás.
Szilvás-rozmaringos focaccia mézzel
A recepthez olyan szilvát érdemes választani, amely érett, de még kellően feszes ahhoz, hogy sütés közben ne essen teljesen szét.
Hozzávalók
A tésztához
- 500 g finomliszt vagy kenyérliszt
- 350 ml langyos víz
- 7 g szárított élesztő vagy 20 g friss élesztő
- 10 g só
- 1 teáskanál cukor vagy méz
- 3 evőkanál extra szűz olívaolaj
A feltéthez
- 350–400 g szilva
- 2–3 friss rozmaringág
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1–2 evőkanál méz
- 1 evőkanál barna cukor (elhagyható)
- 1 nagy csipet durva szemű tengeri só
Elkészítés
A langyos vízbe keverjük bele a cukrot vagy a mézet és az élesztőt. Hagyjuk állni 5–10 percig, majd adjuk hozzá a lisztet, a sót és az olívaolajat. Fakanállal vagy kézzel dolgozzuk össze, amíg egynemű, lágy, kissé ragacsos tésztát kapunk.
Fedjük le a tálat, és meleg, huzatmentes helyen kelesszük körülbelül 60–75 percig, amíg a tészta szemmel láthatóan megnő. A kelesztés első félórájában egyszer-kétszer hajtogassuk át nedves kézzel, hogy rugalmasabb legyen.
Olajozzunk ki egy körülbelül 23 × 33 cm-es tepsit. Tegyük bele a tésztát, és olajos kézzel óvatosan húzogassuk a szélek felé. Ha visszaugrik, pihentessük 10 percig, majd folytassuk a formázást. Letakarva hagyjuk további 25–35 percig kelni.
Közben mossuk meg a szilvákat, majd vágjuk félbe vagy vastagabb gerezdekre. A rozmaring leveleit húzzuk le a szárakról. Melegítsük elő a sütőt 220 °C-ra, alsó-felső sütéssel.
Locsoljuk meg a megkelt tésztát két evőkanál olívaolajjal, majd ujjbegyeinkkel nyomjunk bele jellegzetes mélyedéseket. Rendezzük el rajta a szilvát, enyhén nyomjuk a tésztába, szórjuk meg rozmaringgal és kevés tengeri sóval. Ha édesebben szeretnénk, adjunk hozzá egy kevés barna cukrot is.
Toljuk a tepsit az előmelegített sütőbe, és süssük körülbelül 25–30 percig, amíg a focaccia széle aranybarna lesz, az alja átsül, a szilva pedig megpuhul. Ha szükséges, néhány perccel hosszabbítsuk meg a sütési időt.
A sütőből kivett, még meleg focacciát vékonyan csorgassuk meg mézzel. Hagyjuk legalább 10–15 percig hűlni, majd szeleteljük fel.
Mitől lesz igazán puha és levegős a focaccia?
A jó focaccia egyik titka a viszonylag magas víztartalmú tészta. Elsőre talán túl ragacsosnak tűnhet, de éppen ez segít abban, hogy sütés után könnyű, levegős belsejű kenyeret kapjunk.
Érdemes ellenállni a kísértésnek, hogy túl sok lisztet adjunk hozzá. A tészta formázásához inkább kevés olívaolajat használjunk, így könnyebben dolgozhatunk vele anélkül, hogy elveszítené jellegzetes állagát.
A szilvánál szintén fontos a megfelelő mennyiség. Ha túl sok gyümölcs kerül a tésztára, a sütés közben felszabaduló nedvesség miatt a focaccia közepe nehezebben sülhet át. Ezért érdemes a szilvadarabokat egyenletesen elosztani, és hagyni közöttük némi szabad felületet.
A mézet pedig jobb csak a sütés végén hozzáadni, így megőrizhetjük kellemes aromáját, és elkerülhetjük, hogy a magas hőmérsékleten túlságosan megbarnuljon.
Mivel egészíthetjük még ki a szilvás focacciát?
A szilvás focaccia önmagában, még langyosan is finom, de néhány egyszerű kiegészítővel egészen különleges fogássá alakíthatjuk.
Reggelire vagy uzsonnára például egy kevés ricottával vagy mascarponéval fogyaszthatjuk, de lágy kecskesajttal, brie-vel vagy gorgonzolával is érdemes kipróbálni. A sajtok krémessége jól kiegészíti a szilva gyümölcsös savasságát és a rozmaring fűszeres ízét.
Emellett néhány szem durvára vágott dió kellemes ropogósságot adhat neki, egy kevés reszelt citromhéj pedig frissebbé teheti az összhatást.
A focacciát kihűlés után légmentesen záródó dobozban érdemes hűtőbe tenni, és a gyümölcsös feltét miatt lehetőleg egy-két napon belül elfogyasztani. Tálalás előtt néhány percre visszatehetjük a sütőbe, hogy ismét kellemesen puha és enyhén ropogós legyen.
