Egy mindössze 4 éves gyereken múlott az édesanyja élete. A kölyök olyasmit tett, ami megdöbbentette a mentősöket.
A tasmániai Launcestonból származó kisfiúnak fogalma sem volt arról, hogy hősként ünneplik majd. Érezte, hogy baj van, ezért habozás nélkül cselekedett. Az édesanyjának sürgős segítségre volt szüksége: az asszony hirtelen rosszul lett, és megpróbálta elérni a férjét, de a hívás a hangpostára ment. Szerencsére, a kis Monty tudta, mit kell tennie, és azonnal tárcsázta a segélyhívót.
Wendy Cocker, aki ápolónőként dolgozik, úgy döntött, megtanít a fiának néhány hasznos tudnivalót, miután a gyermek egyik óvodai kirándulása során meglátogattak egy mentőállomást. Felidézte: „Mivel rohamaim vannak, meg kellett mutatnom neki, hogyan kell csinálni”.
Tudta, hogy alapvető biztonsági alapismeretekkel kell felvérteznie a fiút, de nem gondolta volna, hogy milyen gyorsan kell majd gyakorlatba ültetniük a tanultakat. Egy nappal később ugyanis, Wendy rosszul lett. Eszméletlenül feküdt a padlón. De még mielőtt minden elsötétült volna előtte, annyira még emlékezett, hogy Monty a kezébe veszi a telefont, és tárcsázza a betanult számjegyeket.
„Néhány percen belül Monty egy tripla-0-ás hívást kezdeményezett, és nagyjából csak erre emlékszem. Aztán magamhoz tértem, de az események már javában zajlottak, a mentőautó már ott volt” – mesélte az édesanya.
Miközben Wendy nem reagált, Monty nyugodt maradt, és beszélt az operátorral a telefonon. A kommunikáció során a négyéves azt mondta: „[Anyu] elesett”. A kisfiú tájékoztatta a mentőcsapatot a család kutyájáról is, amely előszeretettel ugatta meg az embereket, és arról is biztosította az operátort, hogy kedvence barátságos, senkit sem fog bántani.
Wendy azonnal orvosi ellátásban részesült, és amikor visszanyerte az eszméletét, sugárzott belőle a büszkeség a fia tette miatt. „Nem tudom, mit mondjak: ő az én kis hősöm. Ő biztosan megmentette a napot” – fogalmazott érzelgősen az anyuka.
Amikor Monty nagymamája az eset után megkérdezte, hogy láthatja-e „szuperhős” unokáját, a fiú gyorsan helyesbített: „Ó, én nem vagyok szuperhős, én csak egy hős vagyok”. A mentőcsapat a kisfiúnak egy elismerő oklevelet is kiállított a tettéért.
Danielle Masters, az intenzív osztályon dolgozó mentős csodálkozott, hogy Monty milyen jól kezelte a helyzetet. Kiemelte, 15 éve van szolgálatban, de még sosem találkozott hasonló esettel. „Igazából lenyűgözött, [hogy] hogyan tudta, hogy mentőt kell hívnia, és aztán ténylegesen [tudta], hogyan kell mentőt hívni” – ámuldozott a szakember, akinek szintén van egy hasonlókorú gyereke, és követni fogja Wendy példáját.
Az eset kapcsán Wendy arra biztatta szülőtársait, hogy vegyék az ő tapasztalatát annak jeleként, hogy soha nem lehet túl korán megtanítani a gyerekeknek a létfontosságú dolgokat. „Ez életet menthet” – hangsúlyozta az anyuka, aki most talán nem lenne, ha nem készítette volna fel a fiát időben.
Az internetezők is megdöbbentek a négyéves gyerek bátorságán. Sok felhasználó virtuálisan megtapsolta a kisfiút, mások pedig jókívánságokat küldtek anyukájának a mielőbbi felépüléshez. A kis Monty egy hős, és gyors reakciója életet mentett. Nem sok korabeli gyerek lett volna képes arra, amit ő tett.
