Miután megtudta, hogy édesapjánál rákot diagnosztizáltak, egy nő keményen küzdött azért, hogy fizetni tudja a kezelését. A testvérei azonban nem voltak hajlandók segíteni, és arra számítottak, hogy hamarosan hozzájutnak az örökségükhöz. A dolgok azonban váratlan fordulatot vettek.
„Nem tudtam figyelmen kívül hagyni az óra ketyegését. Bármerre mentem, mindenütt a fülemben csengett, diszkréten emlékeztetve arra, hogy az idő fogytán van. Igen, az idő gyorsabban és kegyetlenebbül szaladt előre, mint gondoltam. Apámnál rákot diagnosztizáltak, és amikor megtudta a hírt, megdöbbentő döntést hozott, egy olyan döntést, amellyel nem tudtam együtt élni. Újra és újra elolvastam az üzenetet, amit akkor küldött nekem. És éreztem, hogy megszakad a szívem: Janice, drágám, hosszasan gondolkodtam, és úgy döntöttem, nem akarok kemoterápiát” – idézte fel a nő a történteket, hozzátéve, hogy egyszerűen nem tudta felfogni, miért dönthetett így az apja.
Janice bátyjai, John, Jacob és Jerry, akik közös vállalkozást vezettek, ugyanezt az üzenetet kapták, és bár a hír őket is sokkolta, mégis sokkal könnyebben, már-már aggasztóan könnyen fogadták azt, ami a nő számára szintén érthetetlen volt.
„Elvégre az apámról volt szó! Az apámról. Az én hősömről. A fiam és a lányom hőséről is. Keisha és Chris imádták őt. Miért nem próbált küzdeni? Még értük sem” – tette fel a kérdést Janice.
Mivel sehogy sem tudta elfogadni apja döntését, de tisztában volt vele, hogy egy szimpla üzenettel vagy telefonhívással nem tudja meggyőzni őt, hogy gondolja meg magát, a nő autóba ült, és elment az édesapjához.
A férfi meglepődött, amikor meglátta, de láthatóan nagyon örült neki, különösen mivel a fiai egyáltalán nem reagáltak az üzenetére. Janice megkérdezte az apját, miért nem akarja megpróbálni a kemoterápiát. A férfi először csak azt válaszolta: „Gondolkoztam rajta, drágám. Túl nagy felhajtás. És minek? Hogy még néhány hónapig ágyban feküdjek.” De aztán lánya kitartó kérdezősködésére bevallotta, hogy a döntésének anyagi okai vannak.
Elmondta, hogy van ugyan némi megtakarítása, de azt nem akarta a kezelésére költeni, hanem a gyerekeire és az unokáira szerette volna hagyni.
„Ezen a ponton kezdtem dühös lenni az apámra. Miért nem tudta megérteni, hogy ő fontosabb nekem, mint a pénze?” – mesélte a nő. Próbálta meggyőzni az apját, de a férfi hajthatatlan volt. „Szükségünk van RÁD az életünkben, apa. Nem a pénzre. És nem fogom hagyni, hogy csak úgy elsétálj, nem anélkül, hogy mindent megpróbáltunk volna, hogy magunk mellett tartsunk” – mondta még Janice, mielőtt hazament volna.
A probléma az volt, hogy Janice és a férje anyagilag nem voltak abban a helyzetben, hogy segíteni tudjanak, mivel ők is éppen akkor voltak túl egy nehéz időszakon. Ezért a következő két napban a nő több barátját és ismerősét is felhívta, hogy kölcsön kérjen tőlük, de mivel mindenki tudta, mennyire rossz az anyagi helyzetük, udvariasan elutasították a kérését.
Janice számított erre a reakcióra, de nem adta fel. Megpróbált beszélni a testvéreivel, de ők nem voltak hajlandók segíteni. Mindannyian a feleségükre és a gyerekeikre hivatkoztak, és azt mondták, már megbékéltek a gondolattal. Janice ezen a ponton a férjéhez, Markhoz, fordult bár tudta, hogy olyasmit kér tőle, amit nehezére esik majd teljesíteni. Megkérdezte a férjét, eladhatnák-e az autójukat.
„Imádta azt az autót. Olyan keményen küzdöttünk azért, hogy megtarthassuk az adósságaink ellenére. És bár eleinte habozott, Mark tudta, milyen sokat jelentene nekem. Így hát életem szerelme elvitte az autót egy utolsó útra, és már másnap eladta. És a kedvessége végül megmentette apám életét” – mesélte a nő.
Miután előre kifizette a kezeléseket, meggyőzte az apját, hogy menjen el a kórházba, és végig mellette volt a következő hat hónapban, amíg a kemoterápiát kapta. Az édesapja könnyekben tört ki, amikor megtudta, mit tett érte a lánya, egyrészt a döbbenettől, másrészt a boldogságtól, és attól a pillanattól kezdve keményen küzdött, míg végül az orvosa bejelentette, hogy teljesen felépült.
Néhány nappal később a testvérek újabb üzenetet kaptak az apjuktól, amiben arra kérte őket, jelenjenek meg az ügyvédjénél másnap reggel, mivel fontos bejelentést szeretne tenni. A nő bátyjai azt hitték, jó híreket kapnak majd az örökségükkel kapcsolatban, mivel már hiteleket vettek fel új házakra és autókra, abban a reményben, hogy hamarosan hozzájuthatnak a pénzhez.
Amikor azonban mind összegyűltek az ügyvédi irodában, kiderült, hogy az apjuk megváltoztatta a végrendeletét, és minden vagyonát, beleértve a házát is, egyedül a lányára, Janice-re hagyja. A testvéreket megdöbbentette a bejelentés, és először csak értetlenül néztek egymásra, de aztán a fivérek tiltakozni kezdtek, mondván, hogy ők is ugyanúgy megérdemlik a részüket, hiszen ők is örökösök.
„Sajnos valóban csak azok vagytok, örökösök. Az én családom Janice volt, aki eljött hozzám, és gondoskodott rólam a kemoterápia alatt. Az én családom Mark, ki eladta az autóját, hogy kifizesse a kezelésemet” – mondta az édesapjuk.
Hozzátette: „De természetesen nem hagyom, hogy üres kézzel menjetek haza. Elvégre a gyerekeim vagytok. Itt van a részetek az örökségből, fiúk” – ezzel átnyújtott fejenként egy dollárt a három fiának. „Ennyit érdemeltek.”
