Felfoghatatlan bánat, amikor életünk szerelme – az a személy, aki mellett meg kellett volna öregednünk, váratlanul meghal. Ennél már csak az lehet drámaibb, amikor a gyász okozta zavarodottságban, az elviselhetetlen lelki fájdalomban egyszer csak megjelenik előttünk az, akit éppen eltemettünk…
Egy férfi megdöbbentő titokra bukkan, amikor a felesége sírjánál ott áll a nő, akit halottnak hitt. Nem a képzelete játszik vele, hanem a neje tényleg él. Hogy lehetséges ez? Valóra vált volna a bibliai történet? A férfi elméjében ezernyi gondolat kavargott, ugyanakkor a teljes összeomlás szélén állt, amikor szemtanúja volt a lehetetlennek.
Egy hét telt el azóta, hogy Ted autóbalesetben elveszítette a feleségét, Maryt. A fájdalma leírhatatlan volt, de össze kellett szednie magát a fiáért, a 15 éves Rickért. Mégis, a temetésen gyermekként sírt, amikor Mary koporsóját elnyelte a föld, és maradt helyette a betöltetlen űr, a fájdalom, ami sosem szűnik meg.
Remélte, hogy ez egy rémálom, melyből nemsokára felébred. De sajnos minden valóságos volt. A baleset, a feleségét gyászolni összegyűlt emberek, a koporsóra öntött föld, és a gyermek könnyel itatott tekintete. A tinédzser elvesztette az édesanyját, és fogalma sem volt arról, hogyan fog alakulni az élete attól a pillanattól kezdve.
Ted arra kérte a fiát, menjen haza, pihenjen, míg ő tovább hallgatta a családi barátok tanácsait és életfilozófiáit, akik azért jöttek ki a sírhoz, hogy tisztelegjenek a felesége előtt. Az egyik beszélgetés során észrevett egy embert a távolban, és kíváncsian, nagyon alaposan megnézte őt. Fekete ruhát viselt, és ismerősnek tűnt.
„Ő lenne… Az én Marym?” – gondolta magában Ted, meg volt győződve arról, hogy hallucinál, de nem tudta levenni a szemét a felbukkanó női alakról. Kimentette magát a beszélgetés alól, és a titokzatos látogató felé tartva átsiklott a tömegen. Tudnia kellett, ki van ott. Sétálva megdörzsölte a szemét, és azt várta, hogy a nő eltűnik, de minél közelebb ért, annál világosabbá vált, hogy valódi, és az arca egyre inkább hasonlított szeretett feleségére. Csakhogy amint a nő észrevette, hogy felfigyeltek rá, azonnal beszállt az autójába, és elhajtott. Hiába ült rögtön autóba Ted is, nem tudott lépést tartani vele, és a nő nyomtalanul eltűnt az utca forgatagában.
„Ki volt az? Lehet, hogy…? Nem, nem, nem, nem, ez nem lehetséges” – gondolta magában Ted, és egyre jobban összezavarodott. „Tényleg pihennem kell!” – mondta magában, majd észrevette, hogy egy papírdarab lebeg előtte. Biztos kiesett a kocsiból! A férfi alaposan megvizsgálta, és rájött, hogy ez egy 80 kilométerrel arrébb lévő benzinkút nyugtája. Gondolkodás nélkül odautazott.
Egy órával később a gyászoló férfi egy kihalt, poros úton találta magát a benzinkút előtt, melyhez a nyugta vezette el őt. Ki kellett derítenie, mi folyik itt. Odament az egyik alkalmazotthoz, és megmutatta neki a felesége fényképét. „Nem látta errefelé mostanában ezt a nőt?” – kérdezte.
„De igen, ő Carla. Körülbelül egy hete költözött a környékre. Miről van szó?” – érkezett a válasz, miközben gyanakvó pillantások szegeződtek a sokkolt állapotba került Ted felé. A férfi azonban ügyesen kivágta magát: „Ó, én csak egy régi barát vagyok, akinek nem volt alkalma elbúcsúzni, mielőtt elköltözött” – hazudta a hölgynek. „Gondoltam, idejövök, és meglepem őt. Nem tudja, hol lakhat jelenleg?” – tette hozzá a férfi.
„Persze, hogy tudom. Ez egy kisváros!” – válaszolta a benzinkutas, majd hozzátette: „Audrey moteljében lakik, nem messze innen.” Ted megköszönte a segítséget, és útnak indult. Néhány perc múlva megérkezett a motel elé, és némi furfanggal sikerült kiderítenie a szobaszámot is, melyet keresett. Az ajtóhoz érve bekopogott, és türelmetlenül várt. De senki sem válaszolt. Ted figyelmét azonban nem kerülte el, hogy a kukucskálónyílás mögötti fény néhány másodpercre fekete ponttá változik. A férfi rájött, hogy van valaki a szobában, ezért határozottan tovább kopogtatott. És néhány másodperc múlva egy nő nyitott ajtót, egyenesen Ted karjaiba ugorva.
„Annyira sajnálom, drágám!” – mondta a hús-vér Mary, kisírt szemmel. Ted egy szempillantás alatt rájött, hogy a feleségét tartja a karjaiban. Érezte a nő parfümjét, felismerte a hangját, a bársonyos bőrét. „Ő az én Marym! Az én Marym él!” – gondolta magában, de a tiszta öröm és megkönnyebbülés szinte pillanatok alatt váltott át kemény valósággá. Ted csalódott és sebzett volt.
„Miért, Mary? Miért játszottad meg a saját halálodat? Tudod, min mentem keresztül miattad? Tudod te, minek tetted ki a fiadat?” – kérdezte a megtört szívű férfi, válaszokat követelve. „Mi volt olyan szörnyű az életedben, hogy…” – folytatta Ted, de Mary belé fojtotta a szót. Kézen fogta őt, és ezt mondta: „Ülj le mellém. Figyelj rám, drágám, kérlek. Szeretnék végre… feloldozást nyerni…”
A délután hátralévő részében Ted végighallgatta felesége történetét. Mary számos olyan eseményt és titkot fedett fel, amelyet soha nem akart megosztani. De nem bírta tovább cipelni a terhet.
„A nő, akit ma eltemettek a család és a barátok jelenlétében, az ikertestvérem, Paris” – kezdte. Ted először azt hitte, hogy hazudik neki. „Paris volt a családom, de ő lett az oka életem legmélyebb traumáinak. Mindig is problémás gyerek volt, én pedig könnyű célpont voltam. Gyermekkorom óta én voltam az, aki feltakarítottam a rendetlenségét, kezeltem a dühét, és próbáltam segíteni neki, ha bajba került” – mesélte a nő.
Egy idő után Mary belefáradt ebbe a szerepbe, Paris pedig börtönbe került a tettei miatt. „Voltak napok, amikor meg akartam keresni őt, de aztán eszembe jutott, hogy van családom, és még mindig van miből kigyógyulnom. De a múlt hónapban Paris kijött a börtönből, és megjelent az irodámban. Pénzt akart kérni tőlem. Nagyon sokat. Életemben először álltam ki vele szemben, és kértem, hogy távozzon. De megfenyegetett valamivel, ami teljesen tehetetlenné tett” – folytatta a feleség.
Mary már alig tudott beszélni a feltörő könnyei miatt, míg Ted zavartan hallgatta tovább. „Ez volt az egyetlen dolog, amit felhasználhatott ellenem, és tudta, hogy ezért cserébe továbbra is engedelmeskedni fogok neki. Így hát odaadtam neki a pénzt, amit kért – egyszer, kétszer, de soha nem volt elég. Folyton visszajött, folyton fenyegetőzött, én pedig folyamatosan engedtem. Egészen addig, amíg egy nap ő vezette az autómat, én pedig mellette ültem. Egy hülye gyerekkori eseményen vitatkoztunk. Paris egyszerre vesztette el az önuralmát és az irányítást az autó felett” – tárta fel az újabb titkot Mary.
„Még mindig emlékszem a hangos zajra és a repülő üvegszilánkokra, amelyek elborították az arcom. Egy pillanatra azt hittem, hogy meg fogok halni. Gondoltam Rickre, gondoltam rád. De te Sanghajban voltál azon az üzleti úton. De amikor kitisztult a fejem, eszembe jutott: Paris! A romok túloldalán találtam rá, és mire sikerült megfognom a kezét, már nem lélegzett” – mesélte Mary könnyek között.
A nő attól félt, hogy őt fogják hibáztatni a húga haláláért, ezért a baleset után elszaladt, és felhívta a segélyhívó számot. „Így kerültem ide. Ezért rendeztem meg a saját halálomat” – vallotta meg Mary.
És nem ez volt az utolsó titok, melyet Tednek hallania kellett. „Ted, ezt még el kell mondanom. El kell mondanom, mivel fenyegetett engem Paris” – kérlelte a férfit Mary. „Ő volt az egyetlen, aki tudta az igazságot Rickről. Abban az évben, amikor az egyik legnagyobb veszekedésünk volt, amikor elmentél otthonról, és hat hónapig nem jöttél vissza, én újra kapcsolatba kerültem egy volt barátommal. Paris tudta ezt, és ő volt az egyetlen, aki kiszámította, hogy Rick biológiai apja az a fickó, és nem te. És azt is tudta, hogy Rick és te mennyit jelentetek nekem. Tudta, hogy ezzel megfenyegethet…” – vallotta be legféltettebb titkát a feleség.
„Sajnálom, hogy megcsaltalak, Ted. Ez az egész úgy tűnik, mintha büntetés lenne azért az éjszakáért. Sajnálok mindent” – nyílt meg a nő. A vallomása azonban valóban vezeklés volt számára az elkövetett bűneiért. Ted ugyanis nem bírt mellette maradni, túl sok volt ez neki az igazságokból. Mary azonban nem mondott le róla, és mindent elkövetett, hogy helyrehozza a hibáit. Feladta magát a rendőrségen, és elmondta az egész történetet. Végül nem vádolták meg a testvére halálával, de a házasságában csak nem nyert feloldozást.
Ő és Ted egy évig éltek külön. Az egymás nélkül töltött idő után megértették, hogy a szerelmük halhatatlan, még akkor is, ha mindegyikük követett el hibákat. Pontosan egy évvel Paris halála után, miután hónapokig nem látták egymást, találkoztak a sírjánál, és újra megfogták egymás kezét. Most már készen álltak arra, hogy a történtek ellenére adjanak még egy esélyt a szerelmüknek.
