Giampaolo Manca neve egykor félelmet keltett – ma már azonban turistákat vezet Velencében, és olyan helyszíneket mutat be, ahol valaha az olasz maffia tagjaként rablásokat, festménylopásokat és más bűncselekményeket követett el. Az egykori bérgyilkos ma már nyíltan beszél múltjáról – de nem azért, hogy dicsőítse, hanem hogy figyelmeztessen.
A férfi a Corriere della Sera-nak adott interjújában elárulta: a városnéző túrái során 20 euróért mesél a résztvevőknek a leghírhedtebb akcióiról – és a bevétel egy részét jótékony célra ajánlja fel: „A bevétel felét az Alphabeta egyesületnek adom, amely autista gyermekeket és fiatalokat segít.”
A legismertebb akciója kétségkívül Bellini egyik festményének elrablása volt a velencei Szent János és Pál templomból 1971-ben. Így mesélt róla:
„Hogy ellopjam a festményt 1971-ben, egy nappal előtte elrejtőztem egy ládában a templomban; egy apáca majdnem felfedezett. 300 millió líráért ‘örökbe fogadtam’ a vásznat, amelyet egy angol iparmágnás rendelt meg.
Értékük, azt mondták, 5 milliárd volt. Végül úgy döntöttünk, hogy zsaroljuk a Superintendenza-t: elkaptak, miközben egy hideg Dom Perignonnal koccintottam.”
A bűn útja korán elkezdődött
Manca mindössze 13 éves volt, amikor először bűncselekményt követett el – nem is akármilyet. Ellopta Aristoteles Onassis luxushajóját, amelyen olyan nevek is megfordultak, mint Jackie Kennedy, Maria Callas vagy Marilyn Monroe. Még most is emlékszik apja reakciójára: „Egy vaporettót loptál el?”
Egy másik emléke a San Sebastiano templomhoz kötődik: „Fűtöttük, hogy betörjük és bejussunk, és elloptuk Veronese festményeit.”
Bár sokan próbálták rávenni, hogy beszéljen a véres részletekről, Manca ezt elutasítja: „Sok újságíró keresett meg, hogy a vérről és az erőszakról kérdezzen. Nem akartam erről beszélni… nem szép emlékek. Nem akarok ‘Gomorrát’ csinálni, és megtanítani a gyerekeket, hogy camorristák (maffiák) legyenek.”
Egyetlen halálesetről beszél – a híres banditáról: „A rendőrség ölte meg azon a hídon… testvérek voltunk.”
37 év börtön, 12 év magánzárka
Giampaolo Manca 37 évet töltött börtönben, ebből 12-t magánzárkában, miután Massimo és Maurizio Rizzi meggyilkolásában való részvételéért elítélték. A gyilkosság 1990-ben történt, a Brenta folyó partján.
„Nem tudom elfelejteni az itt töltött éveket, még mindig úgy érzem, hogy közéjük tartozom. Onnan láttam a fiamat játszani az óvoda udvarán, és ott tudtam meg, hogy apa leszek” – nyilatkozta a Santa Maria Maggiore börtönről.
Fiát a Carmini templomban szerette volna megkereszteltetni, de múltja miatt a pap megtagadta azt: „Tudja, a múltja…” – mondta neki a pap.
Ezután felkereste a velencei pátriárkát, aki végül közvetített. Az illető nem más volt, mint Albino Luciani, a későbbi I. János Pál pápa.
Egy másik történet egy ékszerüzlethez köti: „Elvittem az összes aranyat, 14 kilót. Másnap az igazgató biztos volt benne, hogy én és a bátyám voltunk, de senki sem látott minket.”
Ma már szabad emberként él, és megpróbálja átadni történetét a jövő generációinak. Iskolákban beszél, könyveket ír, és túrákat vezet „Velence bűn nyomában” címmel.
„Itt kezdődött minden, és itt romlott meg az életem. Rossz hírű ember voltam, most megpróbálok jó hírű ember lenni, vagy legalábbis átadni az üzenetemet a fiataloknak: ne legyetek olyanok, mint én.”
Életéről dokumentumfilm is készül, amely 2025 novemberében kerül az olasz mozikba.
