„Az egészségügyet már csak az ott dolgozók lelkesedése működteti” – mesélte Sándor Mária, aki évtizedek óta nővér, és imádja a munkáját.
Az alábbi riportban kíméletlen őszinteséggel hull le a lepel arról, hogy milyen körülmények között léteznek a betegek és ápolók, milyen is valójában a kórházi élet.
„Önökért vagyunk már 1848 óta” – ez a szlogenje a budapesti Péterfy Sándor utcai kórháznak. Több, mint 2000-en dolgoznak ott, azonban nekik már fel sem tűnik, hogy omladozik a fal, nincs pénz műszerekre, székekre, és lassan a betegek is megszokják, hogy vécépapírt is kell vinni, különben nem lesz.
Sándor Mária 20 éve nővér, jelenleg a Péterfy koraszülött osztályán. Úgy érezte, nem bírja tovább, így a nyilvánosságot is vállalta. Lelkiismeret-furdalása van azért, hogy neki csak 75 óra túlórája van, és így is fáradtnak érzi magát, holott van aki a 80-85 óránál sem áll meg. Családanyaként reggel 5-kor kel, túlhajszolt, nem bírja, és mindezt 140 ezer nettó fizetésért.
Reggel 7-től, este 7-ig kell a gyerekekre figyelni, foglalkozni velük, hiszen ők nem tudnak szólni, ha valami bajuk van, állandó felügyeletet igényelnek. A kórház főigazgatója, Dr. Sásdi Antal szerint ők kifizetik a túlórákat…
”Elképzelhető, hogy egyes dolgozók félreértelmezik a túlóra fogalmát” – mondja a főigazgató.
Az intenzív osztályon dolgozó nővér, Sándor Mária problémájával a miniszterelnök kapujáig ment. Hogy lesz-e változás, az már a jövő titka.
