A szív- és érrendszeri megbetegedések (pl. szívinfarktus, sztrók) a vezető halálozási okok világszerte, amelyek az összes halálozás mintegy 32%-áért felelősek. Éppen ezért fontos tisztában lenni azokkal a lépésekkel, amelyek csökkenthetik a kockázatot.
Az első fontos szempont a tévhitek tisztázása. Az egyik fontos tévhit az, hogy a sztrók miatt csak az élet későbbi szakaszában kell aggódni. Valójában a kardiológusok hangsúlyozzák, hogy a sztrók kockázatának alapjai gyakran évtizedekkel korábban megalapozódnak. Az olyan tényezők, mint a krónikus gyulladás, a kezeletlen magas vérnyomás, az inzulinrezisztencia és a rossz alvás idővel növelik a kockázatot – írja a Parade.
Ezért a szakértők hangsúlyozzák, hogy figyelemmel kell kísérni az egészségügyi mutatók alakulását, és nem csak azt, hogy egy-egy laboratóriumi érték a „normális” tartományba esik-e.
Egy másik probléma, hogy sokan csak a koleszterinszintre koncentrálnak. Bár ez valóban fontos tényező, de összességében csak a kirakós egy darabja, amely magában foglalja az erek működését, a vér tapadóképességét, valamint azt, hogy a szervezet hogyan kezeli a stresszt és a cukrot. A sztrókhoz kapcsolódó legfontosabb változások egy része az erek szintjén történik, jóval a tünetek megjelenése előtt.
A kockázat teljes körű megértése segíthet az életmódváltásban, a gyógyszeres kezelésről való döntésben és a rendszeres szűrővizsgálatokban, amelyek jelentősen csökkenthetik a sztrók kialakulásának esélyét a jövőben.
A sztrók kockázatát illetően a koleszterinnél fontosabb egészségügyi mutató az apolipoprotein B (ApoB), mivel az érfalat károsító összes részecske (LDL, VLDL) számát jelzi.
Előfordulhat, hogy egy beteg LDL-szintje (rossz koleszterin) alacsony, de sok más részecske, amelyet általában nem mérnek a koleszterinprofilban (például VLDL), jelentős mennyiségben van jelen, ami az alacsony LDL-szint ellenére is magas sztrók-kockázatot jelent.
Vizsgálatok kimutatták, hogy az apoB marker jobban jelzi az ischaemiás sztrókot, mint a nem-HDL és az LDL koleszterinszint.
Mi a jó ApoB-érték?
A Harvard Health szerint egészséges embereknél az ApoB-értékek 90 mg/dl alatt általában elfogadhatónak tekinthetők; azonban a 90 és 129 mg/dl közötti értékek határértéknek, illetve közepesen emelkedettnek számítanak. Az 130 mg/dl feletti ApoB-értékek pedig sokkal magasabb kardiovaszkuláris betegségek kockázatával járnak.
Az „ideális” ApoB-szint meghatározásánál ugyanakkor mindig figyelembe veszik az egyéni kórelőzményt és az egyéb rizikófaktorokat is – tehát nem mindenkire ugyanaz a szám az érvényes. Általánosságban elmondható, hogy az ApoB-szintnek nagyjából az LDL-célértékhez kell igazodnia.
Hogy lehet javítani az ApoB-szintet
Ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk az ApoB-szintünket, először is érdemes áttekinteni az étrendünket és az edzésprogramunkat. Növeljük a rostok bevitelét és korlátozzuk az ultra-feldolgozott szénhidrátok fogyasztását. Ezenkívül végezzünk rendszeres testmozgást (erőnléti- és aerob edzést), és tartsuk kordában a testsúlyunkat és a vércukorszintünket.
Ha ezek az életmódbeli változtatások nem hozzák meg a kívánt eredményt, akkor érdemes konzultálni egy orvossal.
3 másik fontos kockázati tényező
Bár az ApoB egy fontos egészségügyi mutató, amelyet figyelni kell, vannak más életmódbeli tényezők is, amelyeket szem előtt kell tartani a sztrók kockázatának csökkentése érdekében.
1. Magas vérnyomás
Ha a vérnyomásod tartósan magas, akkor ezt ellenőrizni kell, akár sóbevitel korlátozásával, súlyod szabályozásával, stressz csökkentésével, akár orvos által felírt vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szedésével. A kezeletlen magas vérnyomás károsítja az artériákat az egész szervezetben, és az agy gyengült artériái sokkal nagyobb kockázatot jelentenek a sztrók kialakulására. Az ideális érték 120/80 alatt van, de érdemes orvossal konzultálni erről.
2. Alvászavarok
A kezeletlen alvászavarok, mint például az obstruktív alvási apnoe, növelhetik a sztrók kialakulásának valószínűségét.
3. Alapbetegségek
Vannak bizonyos szív- és érrendszeri betegségek – például a pitvarfibrilláció – illetve egyes vérképzőszervi rendellenességek, mint a sarlósejtes vérszegénység, szintén növelhetik a sztrók kockázatát.
