Edina Slayter-Engelsman három évtizede élt az Egyesült Királyságban, de visszatért hazájába, Hollandiába, hogy asszisztált öngyilkossággal vessen véget az életének, miután krónikus fáradtság szindrómát diagnosztizáltak nála, ami annyira súlyossá vált, hogy már semmit nem tudott élvezni az életben.
Az 57 éves nő júniusban hunyt el, és a családja megosztotta utolsó, szívszorító üzenetét, amiben nyíltan beszélt arról, hogy az „elviselhetetlen szenvedés” után a saját akaratából vetett véget az életének.
Edina először 2020-ban kapta meg a diagnózist, de kezdetben nem gondolta, hogy a betegség ilyen mértékben befolyásolja majd az életét.
A krónikus fáradtság szindróma (myalgiás encephalomyelitis, ME) extrém fáradtságérzéssel járó, rendkívül nehezen diagnosztizálható, több szervrendszert érintő, gyógyíthatatlan krónikus betegség, amelynek tünetei négy különböző súlyossági szint között mozognak.
Míg egyes betegek az alapvető háztartási feladatok elvégzése során enyhe fáradtságtól szenvednek, mások ágyhoz kötöttek, és segítségre szorulnak az olyan mindennapi tevékenységek során is, mint az evés vagy az öltözködés.
Edina az utóbbi kategóriába tartozott, annak ellenére, hogy korábban kifejezetten aktív életmódot folytatott, gyalogolt, kerékpározott és úszott.
Miután 3 éven át élt együtt a betegséggel, ami gyökeresen megváltoztatta az életét, végül úgy döntött, hazautazik Hollandiába, ahol, miután egy pszichológiai és pszichiátriai vizsgálaton is átesett, és az orvosok megállapították, hogy nem tudnak olyan kezelést biztosítani a számára, ami csökkentené a fájdalmát, fontolóra vette az eutanázia lehetőségét, és végül amellett döntött.
Miután arra a következtetésre jutott, hogy nem tud tovább élni a betegséggel, a kétgyermekes édesanya a skóciai Aberdeenshire-ből a holland fővároshoz közeli Almere-be költözött, és halála előtt még filmre vett egy utolsó üzenetet, amit a családja később megosztott.
A videóban Edina azt mondja, „úgy érzi, egy pókháló csapdájába esett.” „Minden alkalommal, amikor megpróbálsz kiszabadulni, a háló egyre szorosabb és szorosabb lesz körülötted” – mondta.
„Ez a betegség mindent elvett tőlem. Úgy érzem, fizikailag, kognitívan és érzelmileg egyaránt csapdába estem. Létezem, de nem élek, ez az állapot elviselhetetlenné vált számomra, már régóta az, mégpedig olyannyira, hogy véget akarok vetni az életemnek. Elszigetelődtem a külvilágtól, de a saját családomtól és barátaimtól is.”
„Nagyon érzékeny vagyok a hangokra, a zajokra, mindenféle ingerre, így nem igazán tudok együtt lenni más emberekkel” – magyarázta. „Nem tudok olvasni, sem tévét nézni – egyszerűen minden túl sok.”
Utolsó üzenetében Edina megköszönte a holland orvosok támogatását a döntésében. Férje két fia és közeli családtagjai is mellette voltak, miközben az orvosok beadták neki a halálos injekciót.
„A felismerés, hogy nincs további kezelési lehetőség számomra, nincs gyógymód és ennek kapcsán a megkönnyebbülés érzése, nagyon sokat jelent nekem és a családomnak. Egyrészt természetesen nagyon szomorú vagyok emiatt, másrészt viszont hatalmas megkönnyebbülést érzek, hogy méltósággal halhatok meg” – mondta Edina utolsó üzenetében.
