A Velencei-tó partján ezen a nyáron már nem pusztán azt figyelik, mikor érkezik egy kiadós zivatar. A kérdés sokkal nyugtalanítóbb: mennyi víz hiányzik valójában a tóból, és képes lehet-e néhány esős nap érdemben változtatni a helyzeten?
A tónál 2026. június elején 56 centiméteres vízállást mértek Agárdnál. Ez mindössze három centiméterrel haladta meg a 2022-ben feljegyzett 53 centiméteres történelmi minimumot. Az év elején a vízszint még megközelítette a 80 centimétert, vagyis néhány hónap alatt több mint húsz centiméter tűnt el. Tartós csapadék nélkül a szakértői előrejelzések szerint nyár végére 30 centiméter körüli érték is kialakulhat.
Egy centiméter első hallásra jelentéktelennek tűnik. Egy körülbelül 26 négyzetkilométeres tó esetében viszont minden centiméter közel 260 ezer köbméter vizet jelent. Ez 260 millió liternek felel meg. Ennyi vízzel több tízezer családi ház teljes éves háztartási fogyasztását lehetne fedezni.
Ha a vízállás 56-ról 30 centiméterre csökkenne, a különbség elméletileg 6,76 millió köbméter lenne. Ez több mint 6,7 milliárd liter. A számítás leegyszerűsíti a tó medrének formáját, ezért nem tekinthető pontos vízügyi mérlegnek, a nagyságrendet mégis jól érzékelteti.
Harminc milliméter eső kevesebbet segít, mint gondolnánk
Egy 30 milliméteres eső azt jelenti, hogy négyzetméterenként 30 liter víz hullik. Ha az összes csapadék közvetlenül a Velencei-tó felszínére érkezne, elméletileg három centiméterrel növelné a vízoszlopot.
A valóságban a változás nem ennyire egyenes. Eső közben is párolog a víz, a szél átrendezi a sekély tó víztömegét, a mérési pontokon pedig átmeneti ingadozás jelentkezhet. A környező területekre hulló csapadék egy része beszivárog a talajba, más része a növényzeten marad, vagy a felszínen elfolyik. Csak egy hányada jut el a tóig.
A 26 centiméteres különbség közvetlen pótlásához papíron 260 milliméter, vagyis négyzetméterenként 260 liter, egyenletesen eloszló csapadék kellene. Ez csak akkor lenne igaz, ha közben nem történne párolgás, nem lenne elszivárgás, és minden csepp a tóban maradna.
A nyári hőség ezt a mérleget óráról órára rontja. Ha egy forró, szeles napon öt milliméternyi víz párolog el a felszínről, az a Velencei-tónál megközelítőleg 130 ezer köbméteres veszteséget jelenthet. Ez 130 millió liter egyetlen nap alatt. A tényleges párolgás a levegő hőmérsékletétől, páratartalmától, a széltől, a napsugárzástól és a víz hőmérsékletétől függ.
A sekély tó gyorsabban reagál minden változásra
A Velencei-tó átlagos mélysége hozzávetőleg másfél méter. A sekély víztömeg tavasszal és nyáron gyorsabban felmelegszik, mint egy mély tó. Ez kedvezhet a párolgásnak, az algásodásnak és az oxigénszint szélsőségesebb ingadozásának. Az alacsonyabb vízállásból következően ugyanaz a hőmennyiség kisebb víztömeget melegít fel.
Az apadás nemcsak a strandolást nehezíti. A kikötők használhatósága romlik, a nádasok vízellátása megváltozik, a felmelegedő sekély részek pedig más élőhelyet kínálnak, mint néhány évvel korábban. Egyes vitorlásiskolák már a Balatonhoz helyezték át tevékenységük egy részét, miközben a parton olyan stégek és csónakkikötők maradtak szárazon, amelyek korábban közvetlenül a vízbe nyúltak.
A tó vízpótlását ezért nem lehet egyetlen nagy esőtől várni. A csapadék mennyisége mellett az eloszlása, a vízgyűjtő állapota, a talaj vízbefogadó képessége és a nyári párolgás együtt alakítja azt, hogy a lehullott vízből mennyi marad meg a Velencei-tóban.
