Mindannyian hozunk rossz döntéseket az életben, de egyesekért keményen megfizetünk. Amikor kamaszként belekeveredett a drogkereskedelembe, ez a férfi nem is fogta fel, milyen veszélyes tűzzel játszik. Bár börtönbe zárták, a szabadulása után is folytatta a „karrierjét”. Most azonban bevallotta, a szörnyűségek, amelyeket átélt, kísérteni fogják, amíg él…
A brit születésű Pieter Trittont korábban egy ecuadori börtönben tartották fogva, miután a rendőrség tetten érte kábítószer-csempészet közben. Gyakorlatilag még gyerekként, pénzszűke miatt állt bele a „szakmába”, és a szabadulása után sem tudott felhagyni a bűnözéssel: nemzetközi hálózatot épített ki magának. Saját laboratóriuma volt Ecuadorban, és kempingfelszerelésekben juttatta ki a kokaint és amfetamint szerte a világba.
2005-ben azonban a brit rendőrség cselhez folyamodott, és egy bűntársának megvesztegetésével buktatta le Trittont. A férfi épp „több száz kiló kokaint” próbált szétterjeszteni, amikor letartóztatták, és a világ egyik legrettegettebb börtönébe, a Quintóba zárták. Később átszállították a szintén hírhedt Guayaquilba. Összesen kilenc évet töltött le a pokolban – a férfi most a LADbible-nek mesélt az ott megélt kegyetlenségekről.
Elmesélte, ahogy embereket lőttek le hidegvérrel az orra előtt, és hogy gyakorlatilag bármelyik percben történhetett bármi. Tritton szerint a Quinto olyan volt, mint egy „kisváros”, üzletekkel és éttermekkel, de a falak mögött maga a legvadabb dzsungel tombolt. A bandák által uralt börtönben semmi sem volt lehetetlen az erőszak terén. Így az sem volt túlzás, hogy séta közben az ember agyvelőbe vagy épp belső szervekbe botlik.
Bár rengeteg csúnya dolgot látott, Tritton bevallotta, az egyetlen dolog, amit soha nem fog elfelejteni, az a rendszeres gyilkosságokból származó vér szaga. „Ez az egyik legrosszabb dolog, az a fémes íz a szádban, annyi vér” – fogalmazott.
Azt is bevallotta, míg a Quintóban volt, a halál árnyéka mindenhová elkísérte őt, és ez „az egyik legrosszabb dolog”, amit ember a bőrén érezhet. Éppen ezért, minden este úgy tért nyugovóra, hogy megkérdezte magától: „Ez az utolsó éjszakám ezen a bolygón? Nem tudom, mert tényleg nem tudom”.
Tritton azt állítja, a bent töltött kilenc éve alatt a halál minden elképzelhető formáját látta már. Végeztek ki embereket „árammal, bárddal, robbanóanyaggal, arcba és fejbe lövéssel, lefejezéssel” – mesélte a volt fegyenc. Mikor átköltöztették a Guayaquilba, a helyzet még siralmasabbá vált. 8000 életveszélyes fogoly között, ez volt a földi pokol. Azt is mondták neki, itt nem éli túl az öt évet. „Vagy meghalsz, megbetegszel, vagy megőrülsz. De öt év után nem jössz ki élve, vagy legalábbis sértetlenül” – osztotta meg. De sikerült alkalmazkodnia.
Fegyveres börtönbandatagként menekült meg, csak idő közben elkapta a tuberkulózist, ami nagyon legyengítette. Ennek ellenére is részt kellett vennie az intézményen belüli bandaháborúkban, és a bandavezérek „szoros ellenőrzés alatt tartották” nemcsak őket, mint „alkalmazottakat”, hanem a börtönt is, ahol „géppisztolyokkal” és különböző fegyverekkel folyt a harc.
Trittonnak mégis óriási szerencséje volt. Brit állampolgárként, a nagykövetség „egyszerűen bepánikolt”, és miután a családja kifizette a váltságdíjat, amelyet az ítélete után kapott, a férfit visszaküldték az Egyesült Királyságba. Természetesen ott is egyenesen a Wandsworth börtönbe költözött, ami már „nyaralótábor” volt az ecuadori szörnyűségekhez képest – fogalmazott Tritton.
