Paige imádja a karrierjét, még akkor is, hogy emiatt sokat van távol. Mindig is úgy érezte, az élete biztos alapokon fekszik: a férje, a kisfia és a munkája voltak a legfontosabbak számára. Bár megjárták a poklot a férjével, Victorral, úgy érezte, mindig erősebben jöttek ki a viharból. Aztán rá kellett ébrednie a valóságra: a házassága bizony tönkrement…
A házaspár négy vetélésen volt túl a kisfiú, Mason születése előtt, és mindig támogatták egymást a nehéz időkben. „Amikor Mason belépett az életünkbe, úgy éreztük, mintha összetört álmaink végre újra összeálltak volna. Mason lett az egyetlen dolog, amire feltétel nélkül koncentráltunk. Amikor a fiunknak szüksége volt ránk, mindent eldobtunk” – kezdett bele a történetébe az édesanya.
Csakhogy a nő munkája állandó utazgatásokkal járt. „Egy ruházati márka vezérigazgatójaként betöltött megterhelő szerepem mellett az utazás állandó része volt az életemnek. A terméktervezés minden lépésében részt vettem – egészen addig, amíg a ruháink a boltokba nem kerültek” – magyarázta. És ez sajnos azt is jelentette, hogy ezidő alatt a családját hátra kellett hagynia.
A férje minta-apa volt. Mivel nem akarták dadusra bízni a fiukat, Victor volt az, aki magára vállalta a felügyeletét, miközben otthonról dolgozott. Kompromisszumot kötöttek a feleségével: míg nappal Mason apával van, addig az éjszakázást anya vállalta. De ahogy a fiú egyre nőtt, az anyukája úgy gondolta, ideje több időt töltenie vele, ezért visszavett az utazásokból.
„Körülbelül három napig voltam távol, megbeszéléseken ragadtam, és minden vágyam az volt, hogy hazaérjek és megölelhessem Masont, miközben éreztem a ruháiból a babaillatát. A nap, amely mindent megváltoztatott, olyan volt, mint bármelyik másik. Taxival jöttem a repülőtérről, és alig vártam, hogy láthassam a férjemet és a fiamat. Amikor beléptem, a házban furcsa csend volt, az emeleten csoszogás hallatszott” – idézte fel az emléket a nő.
Annyit sikerült kivennie a fenti neszekből, hogy a férje arra kéri Masont, ne mondja el anyunak azt, amit látott. Mivel a fiú nem szerette a titkokat, az apa így próbálta meggyőzni: „Ez nem titok, Mason. De ha elmondjuk anyunak, elszomorítja. Azt akarod, hogy anyu szomorú legyen, pajtás?”. És ezzel a téma lezárva. Victor terelt, hogy csak egy kis „apa-fia csevej” zajlott éppen. A hangulat viszont izzott a hazugság feszültségétől. Bár a feleség nem kételkedett soha a férjében, érezte, hogy valami nem stimmel.
A következő üzleti út kínszenvedés volt számára. Victor ugyan gyakran küldött fotókat Masonról, „az egyik fotó több kérdést vetett fel, mint választ. (…) Egy pár kék cipő volt a háttérben. Nem az enyémek voltak. És mégis ott voltak a nappalimban” – mesélte a nő, aki ezt követően nyomozást indított.
„Tudtam, hogy abban a pillanatban, ahogy belépek az otthonomba, minden meg fog változni. Vagy a férjem fogja bevallani, hogy van valaki más az életében – vagy hogy egy dadus vigyáz a fiunkra. Egy dadus, akinek drága cipője van” – fűzte hozzá a feleség.
Az édesanya korábban ment haza a vártnál. A fia épp akkor ébredezett, Victor pedig sehol. „Anya, ne menj be oda. Szomorú leszel” – figyelmeztette Mason, amikor a hálószobájuk ajtajához lépett. Felidézte benne a korábbi beszélgetésüket az apjával. A nő rettegett és dühöngött egyszerre.
„Kinyitottam az ajtót. Victor káromkodott. A nő elugrott a férjemtől és az ágyneműmtől” – részletezte az édesanya. A férje mindent tagadott, de ő csak nevetett. Tudta, hogy ha nem látta volna a saját szemével, végig hitt volna Victor hazugságainak.
„Mit vártál, Paige?” – kérdezte végül a férfi. „Soha nem vagy itt. És amikor otthon vagy, minden idődet Masonon töltöd, vagy dolgozol. És mi van velem?” – rótta fel Victor a felesége hibáit, miközben hasonló „sztorikkal” vádolta meg a nőt. Paige nem ismert rá a férjére. „Nem, Victor. Én nem vagyok te. A fogadalmam jelentett nekem valamit” – vágott vissza.
Az édesanya elárulva érezte magát. Dolgozott, igen, hogy fenntartsa a családjukat, de ami a legjobban aggasztotta, hogy mióta van kitéve a kisfia annak, hogy megőrizze az apja hűtlenségének titkát. Vajon hányan voltak? Mennyit látott ebből Mason? – hasonló gondolatok gyötörték. Tudta, hogy a férje jó apa volt, de ezzel cseppet sem mutatott jó példát a fiának.
Végül Victor volt az, aki elköltözött otthonról. „De még mindig tagadta a viszonyt – úgy látszik, nem tudtam, mit láttam. Legalább nem vitatta a válást” – vallotta Paige.
Hozzátette: „A jelek mindig is ott voltak. Úgy döntöttem, hogy csak a legjobbat látom Victorban – folyamatosan figyelmen kívül hagyva a kétségek suttogását. Most, a keserű igazsággal felfegyverkezve, elhatároztam, hogy újjáépítem, nemcsak a magam, hanem Mason érdekében is. Erősebbnek és okosabbnak kell lennem” – summázta a nő.
