Amikor azt hallod, hogy valaki levágta a saját kezét, az első gondolatod, hogy valami nagyon nincs rendben az illetővel.
De vannak olyan helyzetek az életben, amikor pontosan ilyen kétségbeesett cselekedetekre van szükség.
2003 áprilisában Aron Ralston, aki tapasztalt túrázónak és hegymászónak számított, egyedül indult túrázni Utah államban.
Egy adott ponton egy keskeny kanyonhoz érkezett, ahol fogságba esett egy sziklatömb miatt, pontosabban a jobb karja beszorult a sziklatömb és a kanyon fala közé.
Aron megpróbálta kiszabadítani összezúzott karját, de nem sikerült neki. Bár volt rajta profi felszerelés, semmi nem volt nála, ami segíthetett volna kiszabadítani a kezét.
Mielőtt útnak indult volna, Aron senkinek nem számolt be a pontos útvonalról, mivel nem gondolta, hogy olyan sokáig távol lesz.
Már három napja volt a szikla fogságában, alig maradt vize és élelme, és mindhiába próbálta kétségbeesetten kiszabadítani a karját. Végül víz és élelem nélkül maradt, és rájött, hogy csak egyetlen megoldás lehetséges.
Ezen a ponton a legtöbb ember feladta volna. Aron is közel állt ehhez. Videoüzenetet készített, amiben elbúcsúzott szeretteitől, és felvéste a nevét, valamint a születési és a feltételezett halálozási dátumát a kanyon falára.
Valami hihetetlen erő mégis megakadályozta, hogy feladja.
Öt nappal azután, hogy beszorult, Aron levágta a saját kezét a nála lévő bicskával.
„Az a kés egyáltalán nem volt éles. De akárhogy is, tudtam, hogy ez az egyetlen esélyem a túlélésre. Ha nem vágtam volna le a kezemet, biztosan ott haltam volna meg, elvéreztem volna. Senki nem tudta, pontosan hol vagyok.” – mesélte később Aron.
Levágott kézzel, kiéhezve és kiszáradva sikerült kiszabadulnia a kanyonból, és végül egy kiránduló család mentette meg.
Aron Ralston történetéből film is készült, 127 óra címen, James Franco főszereplésével. A hihetetlen történet az egész világot lenyűgözte.
