Eleinte csupán néhány apró csemete kapaszkodott a kiszáradt, homokos talajba. A Brahmaputra folyó medrében fekvő területet erózió, szélsőséges hőség és folyamatosan változó vízjárás formálta, ezért kevés jel utalt arra, hogy valaha erdő nőhet rajta.
Jadav „Molai” Payeng mégsem hagyta abba az ültetést. Nap mint nap újabb fákat helyezett a földbe, majd gondozta őket, noha semmilyen biztosítékot nem kapott arra, hogy munkájának maradandó eredménye lesz.
Nem állt mögötte környezetvédelmi szervezet, állami program vagy látványos kampány. Nem kapott támogatást, és hosszú ideig elismerést sem. Több mint négy évtized elteltével a kopár terület helyén már egy 52 hektáros, növényekkel és vadállatokkal benépesült erdő áll.
A madarak, szarvasok, orrszarvúk és elefántok által látogatott terület ma Molai-erdőként ismert. Jadav Payeng története pedig messze túljutott India határain: az egykori magányos faültetőt ma India „Erdőembereként” emlegetik.
Egy megrázó élmény indította el a faültetést
Jadav Payeng kapcsolata a természettel gyermekkorában kezdődött. Az asszámi Majuli folyószigeten nőtt fel, ahol közelről láthatta, miként alakítja át a tájat a Brahmaputra folyó ereje.
Tinédzserként olyan eseménynek volt tanúja, amely mély nyomot hagyott benne. Egy növényzet nélküli, forró területen több kígyó pusztult el a magas hőmérséklet miatt. A csupasz homokon nem volt árnyék vagy menedék, amely megvédhette volna őket.
A látvány arra késztette, hogy elgondolkodjon a környezet sérülékenységén. Majulit hosszú idő óta veszélyeztették a Brahmaputra erős áramlatai, amelyek folyamatosan mosták és pusztították a sziget földjét.
Payeng nem akarta tétlenül figyelni, ahogy a terület egyre sivárabbá válik.
A OneEarth beszámolója szerint 1979-ben kezdett fákat ültetni. Apró csemetéket helyezett a kiszáradt talajba, majd mindennap visszatért hozzájuk, hogy gondoskodjon róluk.
Nem tudhatta, hány növény marad életben. A faültetés mégis fokozatosan a mindennapjai részévé vált, és évről évre folytatta a munkát.
A néhány csemetéből lassan teljes ökoszisztéma fejlődött
A későbbi erdő kezdetben mindössze egy száraz, instabil földterület volt, amelyen elszórtan álltak a fiatal növények. Az első fák túlélése idővel megváltoztatta a talaj és a környezet állapotát.
A növényzet árnyékot adott, segített megtartani a nedvességet, és kedvezőbb feltételeket teremtett más fajok megjelenéséhez. Az évek során újabb növények telepedtek meg a területen, a ritkás facsoportok pedig fokozatosan összefüggő erdővé sűrűsödtek.
A kezdetben bambuszokból és kisebb növényekből álló terület egyre változatosabbá vált. Több fafaj jelent meg, majd az újonnan kialakult élőhely az állatokat is visszacsábította.
Az erdő növekedése nem egy előre elkészített terv alapján történt. Payeng folyamatosan ültetett, miközben hagyta, hogy a természet saját ritmusában alakítsa tovább a területet.
Visszatértek a madarak, a szarvasok és az elefántok
Ahogy a növényzet egyre sűrűbb lett, fokozatosan megjelentek az első állatok. Ma már számos madárfaj, szarvas és más vadállat él az erdőben, de orrszarvúkat is megfigyeltek a területen.
A környék elefántjai évente egyszer szintén felkeresik az erdőt. A korábban kopár homokpad így nemcsak növényekkel telt meg, hanem biztonságos élőhellyé vált több állatfaj számára is.
Ez különösen fontos Majuli térségében, ahol a Brahmaputra folyó állandóan változtatja medrét. Az erózió hosszú időn keresztül csökkentette a sziget területét, és bizonytalanná tette a környezetet.
A fák gyökerei segítettek megtartani a talajt, a növényzet pedig védettebb területet biztosított az élővilágnak. Az erdő olyan helyet teremtett, ahol a növények és az állatok ismét megtelepedhettek.
Évtizedekig alig tudott valaki a munkájáról
Jadav Payeng hosszú éveken át szinte teljesen egyedül dolgozott. A faluján kívül kevesen tudtak arról, hogy naponta fákat ültet a Brahmaputra homokpadján.
A fordulat 2007-ben következett be, amikor Jitu Kalita fotós és újságíró a Majuli-szigeten készített riportot. Munka közben rátalált az erdőre, majd megismerte annak különleges történetét.
A felfedezés után egyre több ember értesült arról, hogy az erdő nagyrészt egyetlen férfi több évtizedes munkájának eredménye. Payeng története hamarosan egész Indiában ismertté vált, és ekkor kezdték India „Erdőembereként” emlegetni.
A korábban észrevétlenül végzett faültetés országos, majd nemzetközi figyelmet kapott. Az embereket nemcsak az erdő mérete, hanem az a kitartás is lenyűgözte, amellyel évtizedeken keresztül folytatta ugyanazt a munkát.
India egyik legmagasabb polgári kitüntetését is megkapta
Jadav Payeng természetvédelmi tevékenységét később több díjjal ismerték el. Megkapta a Padma Shri kitüntetést is, amely India egyik legmagasabb rangú polgári elismerése.
Nemzetközi fórumokra is meghívták, ahol saját tapasztalatairól, a természetvédelemről és a leromlott ökoszisztémák helyreállításának fontosságáról beszélt.
A növekvő figyelem sem változtatta meg alapvetően a mindennapjait. Munkájáról továbbra is egyszerűen beszélt, a faültetést pedig nem rendkívüli teljesítményként, hanem elvégzendő napi feladatként kezelte.
A Molai-erdő ma már az ő nevét viseli
A Payeng által létrehozott erdőt ma Molai-erdőként ismerik. Nevét a férfi becenevéről kapta, és annak példájává vált, milyen hosszú távú változást indíthat el egyetlen ember következetes munkája.
Történetét könyvek, dokumentumfilmek és természetvédelmi oktatási anyagok dolgozták fel. A Majuli-szigetre érkező látogatók közül sokan személyesen is felkeresik az erdőt, hogy láthassák a több mint negyven éven át tartó ültetés eredményét.
A valaha kopár, növényzet nélküli homokpadon ma sűrű erdő áll, amely fáknak, madaraknak és vadállatoknak biztosít élőhelyet. A terület minden része annak a munkának a nyomát őrzi, amelyet Jadav „Molai” Payeng 1979-ben, néhány apró csemete elültetésével kezdett el.
