A legtöbben úgy képzelik el a hírhedt gyilkosokat, mint akik már első pillantásra is különböznek mindenki mástól. A filmek és sorozatok gyakran azt sugallják, hogy a veszélyes bűnelkövetők viselkedése, megjelenése vagy kisugárzása egyértelműen árulkodik arról, kik is valójában.
A valóság sokszor jóval összetettebb. Éppen erre hívja fel a figyelmet Dr. Bill Kimberlin amerikai klinikai szakpszichológus, aki pályafutása során több száz, halálra ítélt fogvatartottal készített interjút. Tapasztalatai szerint ezeknek az embereknek van egy közös jellemzőjük, amely első hallásra meglepőnek tűnhet: kívülről rendkívül hétköznapinak tűnnek.
Az Egyesült Államokban jelenleg mintegy 2100 ember vár halálos ítéletének végrehajtására. A legtöbben súlyos, életellenes bűncselekmények miatt kerültek a halálsorra, ám Kimberlin szerint nem ez az egyetlen közös vonásuk. A szakember évek alatt arra jutott, hogy a legtöbbjük első találkozásra semmiben sem különbözik egy átlagos embertől.
Egy váratlan kérés indította el a hosszú kutatást
Dr. Bill Kimberlin eredetileg az ohiói halálsoron lévő elítélteket látogatta szakmai munkája részeként. Harmadik látogatása során az egyik fogvatartott olyan kéréssel fordult hozzá, amely alapjaiban változtatta meg kutatásának irányát.
Az elítélt azt kérdezte tőle, vállalná-e, hogy jelen lesz a kivégzésén. A pszichológus elfogadta a felkérést.
Ezt követően egyre több halálra ítélt fogvatartott kereste meg hasonló kéréssel. A kezdeti néhány börtönlátogatásból hosszú éveken át tartó kutatás lett: interjúk, személyes beszélgetések és kivégzések tanújaként szerzett tapasztalatok sora.
Munkája során olyan ismert bűnözőkkel is beszélt, mint Dennis Rader, akit a világ a BTK-gyilkosként ismert meg, vagy Samuel Little, akit az Egyesült Államok történetének egyik legaktívabb sorozatgyilkosának tartanak.
„Mindannyian veszélyesen normálisak”
A pszichológus az UNILAD-nak adott interjújában arról beszélt, hogy hosszú évek után egyetlen tulajdonság rajzolódott ki szinte minden fogvatartottnál.
„Mindannyian veszélyesen normálisak” – mondta.
Kimberlin szerint sokan azt várnák, hogy egy sorozatgyilkoson vagy tömeggyilkoson első pillantásra látszik, hogy veszélyes ember. Tapasztalatai ennek éppen az ellenkezőjét mutatják.
„Nem járkálnak úgy, hogy a homlokukra »sorozatgyilkos« lenne tetoválva, vagy ilyesmi – ami érthető is, mert olyan jól beleolvadnak a környezetükbe, attól függően, hogy melyik szekcióban vagy embercsoportban szándékoznak gyilkolni” – fogalmazott a szakember.
Szerinte, ha valaki nem tudná előre, hogy kivel beszélget, semmi különöset nem venne észre rajta.
A valóság egészen más, mint a filmekben
A pszichológus szerint a hétköznapi emberek elképzeléseit nagyban formálják a bűnügyi filmek és sorozatok, ahol a veszélyes elkövetőket gyakran szélsőséges viselkedéssel, kiszámíthatatlan reakciókkal vagy különös megjelenéssel ábrázolják.
A börtönökben szerzett tapasztalatai alapján ez sok esetben nem így néz ki.
Elmondása szerint a beszélgetések során nem bilincsek vagy látványos biztonsági intézkedések uralják a helyzetet. Inkább hosszú, nyugodt beszélgetések zajlanak olyan emberekkel, akik udvariasak, jól kommunikálnak és tisztelettel viszonyulnak hozzá.
A pszichológus hangsúlyozza, hogy természetesen pontosan tudja, milyen bűncselekmények miatt ülnek ezek az emberek a halálsoron. Mégis azt mondja, hogy ha valaki nem ismerné az előéletüket, pusztán a viselkedésük alapján aligha következtetne arra, hogy többszörös gyilkosokkal beszélget.
A kölcsönös tisztelet megnyitotta előttük az ajtót
Kimberlin szerint a beszélgetések egyik kulcsa az volt, hogy soha nem fölényből közelített a fogvatartottakhoz.
Mint mondja, mivel ők tisztelettel bántak vele, ő is ugyanilyen tisztelettel fordult feléjük.
„Ők döntik el, hogy hazamehetek-e vagy sem, ezért mindig nagyon tudatában vagyok annak, hogy az ő házukban vagyok, és az ő szabályaik szerint játszom.”
A pszichológus úgy véli, ennek a hozzáállásnak is szerepe volt abban, hogy a fogvatartottak olyan dolgokat is elmondtak neki, amelyeket korábban senki másnak nem vallottak be. Többen további bűncselekményekről is beszámoltak, és arra is megkérték, hogy legyen jelen kivégzésükön.
Évtizedeket töltenek a halálsoron
Az Egyesült Államokban a halálos ítélet végrehajtása sok esetben hosszú éveket vesz igénybe. A kötelező fellebbezési eljárások, az ítélet utáni felülvizsgálatok és az államonként eltérő jogi szabályozás miatt az elítéltek átlagosan több mint két évtizedet töltenek a halálsoron.
A Death Penalty Information Center adatai szerint 1977 óta több mint 1600 kivégzést hajtottak végre az Egyesült Államokban, miközben a halálra ítéltek átlagos várakozási ideje napjainkra körülbelül 22 évre emelkedett.
Magyarországon már több mint három évtizede nincs halálbüntetés
Magyarországon egészen más jogi környezet érvényesül. Az Alkotmánybíróság 1990-ben alkotmányellenesnek nyilvánította a halálbüntetést, amelyet azóta sem alkalmaznak. Az ország nemzetközi kötelezettségvállalásai is kizárják a büntetési forma visszaállítását.
Dr. Bill Kimberlin kutatásai nem a bűncselekmények súlyát kérdőjelezik meg, hanem arra világítanak rá, hogy a legveszélyesebb elkövetők sem feltétlenül felelnek meg azoknak a külső sztereotípiáknak, amelyeket a társadalom gyakran társít hozzájuk. Tapasztalatai szerint éppen hétköznapiságuk az a tulajdonság, amely a leginkább meglepte hosszú éveken át tartó munkája során.
