A nap bizonyos szakaszaiban egyes demenciában szenvedő emberek zavartabbá és dezorientáltabbá válhatnak. Ez az úgynevezett napnyugta-szindróma (más néven naplemente-szindróma), ami a betegnek és a gondozóknak egyaránt nehézséget jelenthet.
Általában a tünetek késő délután, kora este, naplemente idején jelentkeznek, de néha egészen késő este. A demenciában szenvedő emberek körülbelül 1/5-e tapasztalja a naplemente-szindrómát. Ez különböző formájú demenciában szenvedő embereket érint, például Alzheimer-kórban és Lewy-testes demenciában szenvedőket. Az epizódok néhány perctől néhány óráig tarthatnak, és egyes esetekben az éjszakába is átnyúlhatnak.
A napnyugta-szindróma nem olyan dolog, amit a demenciában szenvedő személy saját magán észlel, inkább a gondozók veszik észre a szerettük viselkedésében és mentális állapotában bekövetkező változást – írja a HuffPost.
Ez a demencia bármely szakaszában előfordulhat, bár a szakértők szerint a betegség középső szakaszában éri el a csúcspontját, és a betegség előrehaladtával csökken.
A betegek ilyenkor nem tudják, hol vannak, nem érzik magukat biztonságban, ami szorongást kelt bennük, ez pedig nyugtalansághoz és ingerlékenységhez vezethet. Mindehhez pedig alvási nehézségek is társulhatnak.
Vannak azonban módszerek ezeknek a tüneteknek a kezelésére, hogy a demenciában szenvedő személy jobban érezze magát. Éppen ezért fontos tudni, hogy lehet felismerni a naplemente-szindrómát, és hogy lehet a legjobban támogatni az abban szenvedő beteget.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a napnyugta-szindróma részben a cirkadián ritmus zavarával függ össze. A testünk szinte minden szövetének működése a cirkadián ritmust követi, amely a test belső órája. Ez a folyamat a nappal és az éjszaka ciklusát követi, hogy a testünk nappal éber, éjszaka pedig álmos legyen. Egy 2020-as tanulmány rámutatott, hogy a cirkadián ritmus hatással lehet az érzelmekre és a hangulatra.
A demencia esetén ez a zavar potenciálisan oda vezethet, hogy az érintett személy a nap későbbi szakaszában fokozott fizikai aktivitást mutat, vagy naplemente után hosszabb ideig marad ébren. De a kutatók még mindig próbálják pontosan meghatározni, mi történik az agyban, ami befolyásolja a cirkadián ritmust a demencia esetében.
Ugyanakkor ha a beteg délutáni fáradtságot, fájdalmat, éhséget, szorongást, depressziót, gyógyszerek mellékhatásait, halláskárosodást, látásromlást tapasztal, vagy nem kap elegendő napfényt napközben, az fokozhatja a napnyugta-szindróma kialakulásának valószínűségét.
A napnyugta-szindróma tünetei
A dezorientáció és a zavartság a szindróma legfontosabb jellemzői. A nap végéhez közeledve a betegek bizonytalanná és zavarttá válhatnak a környezetükben zajló eseményekkel kapcsolatban. Emiatt izgatottá és nyugtalanná válhatnak, ami idegessé, ingerlékennyé, zaklatottá vagy agresszívvá teheti őket.
Egy másik fontos tünet az éjszakai alvászavar. Sok beteg fel-alá járkálhat éjszaka, és felcseréli a nappalt az éjszakával. De a tünetek minden beteg esetében másképp jelentkezhetnek. A vizuális vagy auditív hallucinációk például a Lewy-testes demenciában szenvedőknél gyakoribbak.
Fontos megkülönböztetni a naplemente szindrómát a delíriumtól, mivel a tünetek hasonlóak lehetnek.
A delírium azt jelentheti, hogy a beteg kritikus, egyes esetekben életveszélyes állapotban van, ezért elengedhetetlen a kiváltó ok azonosítása. A delírium és a napnyugta-szindróma közötti fő különbséget az jelenti, hogy az utóbbi általában naplemente idején vagy a nap egy meghatározott szakaszában jelentkezik, míg a delírium hirtelen, a nap bármely szakában előfordulhat.
Mi ronthatja a naplemente szindrómát?
1. A rutin hiánya és a környezet megváltozása
A szakértők általában azt javasolják, hogy alakítsunk ki állandó napi rutinokat, tartsuk be azokat, és amennyire tudjuk, minimalizáljuk a beteg életkörülményeinek változásait. Ha az illető elhagyja az otthonát, vagy kilép a megszokott rutinjából, gondoskodjunk róla, hogy ismerős, megnyugtató tárgyak vegyék körül, például családi fényképek, amik segíthetnek megnyugtatni.
2. Bizonyos típusú gyógyszerek és a gyógyszerek szedésének időzítése
Bizonyos gyógyszerek súlyosbíthatják a naplemente-szindróma tüneteit, de a gyógyszerek adagolása is súlyosbító tényező lehet.
3. A fájdalom, a stressz vagy a szorongás nem megfelelő kezelése
A fájdalom, a stressz és a szorongás szintén súlyosbíthatja a naplemente-szindróma tüneteit, ezért érdemes szakorvos véleményét kikérni ezek megfelelő kezeléséről.
4. Rosszul megvilágított környezet és látásromlás
Ahogy öregszünk, hajlamosak vagyunk olyan problémákra, mint a szürkehályog vagy a látásélesség csökkenése, ezért a jó megvilágítás nagyon fontos. Ha a helyiség rosszul megvilágított, a betegek nehezen látják a tárgyakat, ami szintén összezavarhatja őket.
Ahogy kint sötétedik, gondoskodjunk arról, hogy a beteg szobája jól meg legyen világítva lámpákkal, hogy tisztán láthassa a környezetét. Éjszakára hasznos lehet egy kisebb éjjeli lámpa felszerelése.
5. Túlstimuláló környezet, különösen késő délután
A túl zajos környezet túlstimulálhatja és túlterhelheti a beteget. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy izgatottabbá, zavartabbá válnak.
Délután 5 óra után fontos, hogy nyugodt, csendes és kényelmes környezetet teremtsünk a demenciában szenvedő betegnek. A túlstimuláló zaj lehet bármi, a zenétől és a televíziótól kezdve a beszélgetésekig és az evőeszközök csörgéséig.
6. Nem elegendő napfény a nappali órákban
A napfény segít szabályozni a cirkadián ritmust, és előkészíti a testet az alvásra, amikor besötétedik. A kutatások szerint a napfény hiánya súlyosbíthatja a naplemente-szindróma tüneteit. Amennyire csak lehetséges, gondoskodjunk arról, hogy a beteg napközben elegendő napfénynek legyen kitéve, akár az ablak mellett ülve, akár egy sétával.
7. Alváshiány és fáradtság
A fáradtság és az alvászavarok is súlyosbítják a napnyugta-szindróma tüneteit. Ha a beteg éjszaka alvási nehézségekkel küzd, egyes esetekben a délutáni melatonin-kiegészítő is segíthet. A melatonin egy hormon, amely segít fenntartani a cirkadián ritmust és elősegíti az elalvást. Az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél például jellemzően alacsonyabb a melatonin szintje. Ezenkívül fontos a túlzott cukor- illetve koffeinfogyasztás kerülése, különösen a délutáni órákban.
8. Az interakció hiánya
Minél jobban elszigetelik a beteget, annál inkább fokozódik a félelme, szorongása és dezorientáltsága. Ehelyett a legjobb, ha megpróbáljuk elterelni a figyelmüket, és nyugodtan elmagyarázzuk, hol vannak, és mi történik éppen, amikor összezavarodnak.
